Csurdu: Sírom sírja A sírom sírját látom. Egy szál gyertya ég rajta. Magamnak gyújtottam.
|
|||
Csurdu: Tél Hó és jég fedi a tájat, Minden várat maga járat, Bevonja hóval – jóval, Fehér habbal, borítóval.
|
|||
Csurdu: Fiamnak Látod fiam, virágzik a meggyfa. Tündérleple hófehér virága. Gyere kicsim, hagyd, hogy szorítsalak! Úgy ölellek, mint a fiát az anya, Mint a természet a napsugarat.
|
|||
Csurdu: Örökíró Töltőtoll az ujjam között. Írásomnak súlyát állom. A bénaságom leküzdöm. Az én fejem örökíró.
|
|||
Csurdu: Kellesz Mert az öröm mágnes, Mert a lélek kedves, Összeszedem – meglesz, Amiért csak kellesz.
|
|||
Csurdu: Lelkünk dalol Ha szívünkben él az ember, Lelkünk dalol, még ha fáj is. Sosem hűl ki a jó érzés, Sosem múlik a szeretet, Ha erős hittel tápláljuk azt.
|
|||
Csurdu: BIM-BAM KUTYKURUTY Bim –bam kutykuruty Hát hogy vagy mindig kis kuruc Vágtatsz-e még paripádon Szélsebesen árkon-bokron Viszel-e még hírt Szebenbe Vágysz-e még a messzeségbe
|
|||
Csurdu: Más Nincs bilincsem, mégis hordom. A szememben furcsa ördög. Friss szellemben mégsem dörgök.
|
|||
Csurdu: Ádám és Éva Csodakútból merített Éva, Ádám ivott belőle. Megrészegült Ádám, Éva, jaj neked!
A férfi és a nő:
|
|||
Csurdu: Villanyok – csillagok Sárgapiros fények vibrálnak, Bilincses fejüket megtartva, A csillagokkal társalkodnak. Láncolatok húrján nyújtóznak, Az elernyedő fény habjában |
|||
