Visszaemlékezések, Gondolatok

Annyi minden történt eddig is, meg most is. Tibi lettél, az utánozhatatlan. Körülötted mindig pezsgett az élet. – Hogy a Duna ott folyt el az ablakunktól száz lépésnyire, és az Öreghegy magasodott a bérházunk mellett,

ez mind nagyon jó volt. – Emlékszel a derékig érő hóra? Még busz sem volt, és gyalogoltunk az iskolába. Hol a te nyakadban, hol Béla nyakában ültem, és amikor jól kitapostuk az utat, nagyokat szánkóztunk. Sokszor korcsolyáztatok a Dunán, én pedig szaladgáltam a Duna - parton vagy csúszkáltam. – Kapus voltál mindig (elemi, közép és főiskolán), és táncos, meg bokszoló. Tudom, hogy akkoriban szerettem a bokszmeccseket, mert te is ott voltál, bokszoltál. Azután jött a motorozás, meg a motorcsónakozás. Számtalanszor átúsztátok a Dunát, és felkapaszkodtatok az uszályokra, és én bámultam meg integettem. A motorral mindig olyan helyre vittél, hogy leszokjak a motorozásról, de eszembe sem jutott félni, Így sokszor késve indultál a randevúdra. A motorcsónakkal napokra is eltűntetek, és a család izgalommal várt, főleg viharban. Fogadásból leugrottatok a földvári hídról a Dunába Bélával együtt, itt már felnőttek voltatok. Én fel sem fogtam, csak büszke voltam a teljesítményetekre, de anyu meg apu mit szólhatott hozzá, azt sejtem. – A tűzoltó-versenyekre, a riporterkedésre, a labdarúgó-meccsekre szívesen emlékszem, izgalmasabbá tették a hétköznapokat. Tőled kaptam a madarakat, meg a kedvenc mókusomat is. – Megnősültél, jöttek a gyerekek. – A család, a  gyerekeid, és az unokáid mindig várnak rád. - Jó, hogy így volt minden, ahogy volt. 

 

Megszülettél. Béla lettél te is, mint apuka. A várva várt gyerek, az első. – Aki ilyen okos, az nem marad meg – ez a hír járta rólad. Év szerint négy, de hónapok szerint három évvel előzted meg Tibit, a testvérünket. A tízéves születésnapodra megszülettem  én is, a húgod. Sok munkád volt miattam. Te voltál a nagyfiú, mindig neked kellett vigyázni rám, meg segíteni anyukának. Rád bíztak engem, meg a Tibit is. (Bár ő sokszor önállósította magát.) Már az elemiben megkaptad az aranyérmet a kitűnő bizonyítványokért. Pestre kerültél technikumba. Hajóval jöttél-mentél, így sokat jártunk a hajóállomásra. Az érettségi után jöttek a feladatok, a munka mellett mégis volt idő másra is. Úsztál, motoroztál, csónakáztál motorcsónakkal, olvastál, jártak hozzánk a pesti barátok. Vitted magaddal Tibit is, vagy ő hívott téged. Udvaroltál is. – A testvéreddel együtt rajtoltál a tűzoltóversenyeken. Az egyik labdarúgómeccsen apu az egyik oldalon, te meg a másikon fociztál. Tibi volt a kapusotok. Apunak drukkoltam, mert ő volt egyedül. – A kendergyári kultúrház megnyitóján csak tízéves voltam, de táncolhattam Veled, Tibivel, meg a barátaitokkal.- Többször ott voltam az előadásodon. A lányok összesúgtak mellettem – jóképű férfi és még okos is! - Tőled kaptam az első nagylányos csau cipőmet, amit szívesen hordtam, mert te vetted. – A lakodalmadra sok vendég érkezett, otthon zsúfolásig megtelt minden szoba, sehová sem fértem, kislányként sem, rosszalkodtam, csak útban voltam, te vettél magad mellé az ágyba éjszakára. Múltak az évek, jöttek a munkahelyi sikerek, az egyetemi tanulmányok, a műszaki találmányok, a családi örömök, a gyerekek, az unokák. - Szülőszerető maradtál. A testvéreidről sem feledkeztél meg soha. – Az egyik kirándulásodról egy babafej nagyságú, zamatos, sárga húsú őszibarackot hoztál nekem. Az idő foga már mindhármunkon meglátszott, amikor a földvári Öreghegyen át bandukoltunk a télben, én csetlettem-botlottam, inkább visszafelé mentem, mint előre, te megfogtad a kezem, és szinte húztál magaddal. Jött Tibi is, és közrefogtatok. Az idő vonatán utazunk, együtt vagyunk, és ez nagyon jó. 

 

Akkor lehet könnyebb az élet, ha a kisebb-nagyobb-legnagyobb döntéshozók szintjén azok, akik könnyen élnek, könnyen döntenek, belátják vagy megtapasztalják azt is, hogy milyen az, ha nehéz körülmények közé kerülnek, és ott kell létezni és jó döntéseket hozni?

 

Nem szabad hagyni, hogy a csalódás, a félelem, a szorongás uralja a lelket, nyitni kell olyan emberek felé, akik fogadóképesek, értik ezeket a  lelki problémákat és képesek feloldani.

 

Ének a csodaszarvasról (88 perces animációs film), Aranykoporsó (Attila királyé), István, a király, A koppányi aga testamentuma, Lúdas Matyi, Akli Miklós, A rab ember fiai, Szegény gazdagok, Aranyember, A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Rákóczi hadnagya, A Tenkes kapitánya (tv. filmsorozat), A lőcsei fehér asszony, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Özvegy és a lánya, A fekete város, Különös házasság, Noszty fiú esete Tóth Marival, Hídember, Ida regénye, Kölyök,  Hangyaboly, Szabadság, szerelem, Szomorú vasárnap, Magyarok, Abigél, Rosszemberek, Rokonok, Árvácska, Szomszédok (tv. filmsorozat),… számtalan magyar film van, amely a "történelmünk" egy-egy időszakáról, korszakáról  ad képet. (Nem volt szándékomban más, mint visszaemlékezni néhány olyan filmre, ahol rólunk van szó, a történelmünkről, az életünkről, a magyar virtusról, a gondolkodásunkról…)

 

 

Hozzászólás

Ami még érdekes lehet: a Rokonok és az Árvácska "drámája" mellett, az Édes Anna című film, amely szintén drámai hatású.

 

Arról nem is beszélve, hogy a meg sem említett régi magyar filmek (Isten rabjai, Bercsényi huszárok, János vitéz, Fekete gyémántok, Légy jó mindhalálig, Szent Péter esernyője, Hyppolit, a lakáj) még inkább megmutatják, hogy milyenek is vagyunk valójában.  

Magyar történelmi dokumentumfilmeket nemigen néztem, pedig az is érdekes lehetne...

Amióta televízió van, számtalan kép őrződött meg az elmúlt hatvan évről...

Ma már több embernek van videókamerája és megörökíthet bármilyen eseményt...

-

csurdu - Balogh Márta