Vihar volt (líra), gondolatok

Csurdu: Vihar volt 

Vihar volt.  

A fákon villámnyomok.

A seb látszott.

A tört ágakra

búsan kiült

a fájdalom.

Lemondás volt

a levegőben.

A fájón csillogó víz ömlött

a csipkés faágról.

 

Levél: Írjál valami szépet nekem! – kérte a nyolcvanéves barátnőm. Igen ezt fogom tenni. – Nyolcvan évnyi ifjúságban élni nem mindenkinek adatott meg. – Elindult Eszterke, lett belőle Eszter, a szél pedig ide röpítette, ebbe a városba, ahol én is élek. Most éppen levelet írok neki a születésnapjára. – Szívesen gondolsz vissza a régi időkre, a vasútpályaudvarra, ahol laktál, az iskolára, ahol tanultál, sőt a munkahelyekre is. 1978 óta vagyunk együtt. Voltak kisebb-nagyobb távollétek, de 1997 óta, szinte nap mint nap találkozunk. Mennyi minden belefért ebbe az időbe!  Belegondolhatunk. Mi volt korábban, és mi lesz ezek után? A saját utunkat jártuk, de ezek az utak nem keresztezték egymást, jól megfértek egymással. Jó volt együtt lenni. Jól éreztük magunka, ha találkoztunk. A nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a tapasztalat, a megértés segített. Tudod szeretni az embereket. Ránk sugárzod a töretlen vitalitásodat, az életkedvedet. Képes vagy sok mindenre. Számítógépre vágytál, megvetted, megtanulod kezelni. Nyelveket is tanulsz. Teszed a dolgodat a gyerekeid körében, meg az embertársaid között. Micsoda évek ezek! Tartalmasak.– A gyermekkor is meghatározó. A holdat különösen szeretted, áhítattal bámultad. Önállóságod korán megmutatkozott. Érdeklődésed széleskörű, a fiúk is kerülgettek. Otthon sokszor voltál házigazda. Összetalálkoztál álmaid hercegével, aki a tiéd lett, összeházasodtatok, egymáséi lettetek. – Lalikám, mondtad mindig, a nagyszerű férjem, a gyermekeim jó apja, igazi társ, munkatárs, szövetséges. Nincsen rózsa tövis nélkül – ezt is hajtogattad, ismételgetted. A gyerekek is megnőnek, kirepülnek a családi fészekből. A szárnyas évek léte számukra sem idegen. – A Lalikám pedig egyedül hagyott, elment. Őrzöm az emlékét, senki sem tudott eddig a nyomába sem érni. – Szárnyas szavak, ölelő szavak jönnek-mennek.  Szólnak a tettek, a tevékenységek. Még mindig van cél, még mindig van kiért, még mindig szárnyas évek fognak jönni. Bejárjuk a világot, segít a tévé, a rádió, a videó, a számítógép. Igen, kísérleteket, tudományos felfedezéseket, a találmányok és a felfedezések útját követjük. Ha megyek hozzád, most mivel fogsz fogadni? Lehet, hogy megint Dél-Amerikába utaztál? Fényszóró lettél, sugárzol. – Köszönöm, hogy nekem is vagy!

(A levél 2007-ben íródott)

Mi történt veled, miért nem jöttél el a találkozóra? Nem tudtam telefonálni, sürgős orvosi kezelésre utaltak, vittek.

FBI segítséget ad valakinek, miután győztek, börtönbe csukatja a szövetségest. Miért teszi? Az erejét fitogtatja?

Az ember hamar lehangolódik, ha nem erősíti meg magát. Mivel tudja felépíteni magát? Ha biztos abban, hogy amit szeretne, az megvalósítható.

80 év

"Ez nagyon jó! Tetszik, hogy egy nagy időszakot mutat be, mégis tömör. Több mondata is kimondottan tetszett, megérintett: pl. "ezek az utak nem keresztezték egymást, jól megfértek egymással", vagy a "szárnyas évek" kifejezés.

 

Illetve a végén ki nem mondottan, de mégis ott van, hogy mi a boldog élet titka ;)" B. T.

-

csurdu - Balogh Márta