Valahol a kék hegyekben (líra), Gondolatok

Csurdu: Valahol a kék hegyekben

Valahol a kék hegyekben

Valaki már búcsúzik.

Valahol a kék hegyekben

Madárcsókot visz a szél.

Valahol a kék hegyekben

Levél hullik egy fáról,

Belehullik egy tenyérbe

Simogatón és fájón.

 

Vajon, mit érezhet, hogyan éli meg, megmarad az emlékezetében a játszóházi születésnapi partija egy ötéves gyereknek, ahol legalább húsz ember azért van együtt, hogy sok boldogságot kívánjon neki és megajándékozza? Látszik az öröme. Ha fénykép van a partiról, jobban vissza tud rá emlékezni.

Vajon, milyen lelkület kell ahhoz, hogy meglopjuk azt az embert, aki szeretett minket?

Mennyi erőnk van arra, hogy kiegyenesítsük azt, ami ferde, és ami rossz, az kijavítsuk… ?

Miért történhetnek meg velünk a lopások, betörések…? Valamit nem tanultunk meg, ami fontos lenne az életünkben.

A háborús trauma végigkísérheti az emberek egész életét, ha nincs senki, aki segíteni tudna nekik.

A zsenik közül többen válnak „robotokká”, ha nincs a háttérben emberi kapcsolat, érzelmi feloldás?