Ujjgyakorlatok

GERINCTÖRÉS… Amikor az ördög és az angyal vetélkedik, akkor történik a baleset? Igen, ezt gondolom. Utazom a buszon, éppen leszállásra jelzek, háttal állok a menetiránynak, és nem érzem a talajt, meg akarok a lábamon állni, de nem tudok.

Csak az ütést érzem, a csillagokat látom a szemem előtt, meg az óriási fájdalmat érzékelem, és az ordítást hallom. Egy nyári, fekete nadrágban, fehér alapon, apró fekete virágmintás blúzban, könnyű cipőben ülök, a busz járólapján. A kezemre támaszkodom, mozgatom a kezem, a lábam, mozognak, ami örömmel tölt el. Látom a vasszekrény élét a magas ülés alatt. Tudom, hogy eltört a gerincem. Hirtelen fékezett a busz, így estem neki a vasszekrény élének. Egy kellemes megjelenésű, fiatal, szőke hölgy összeszedi a holmimat, mellém rakja. Egy kisfiú továbbnéz engem, mint a többiek. A pillanatot lezárta a mentő, az életmentő megérkezése, most már jó kezekben vagyok. 

UJJGYAKORLATOK… Hajlítjuk a szót, a gondolatot mindaddig, amíg meg nem felel nekünk is. A gondolkodás képessége fejleszthető. Mi az általános tapasztalat? A vérmérséklet is sokszor befolyásolja a beszédes helyzeteket. Az egyszerű, áttekinthető, tiszta gondolat csak úgy születhet meg, ha egy kicsit „megkínlódunk” érte, életkor függvénye is. Mi van a született zsenikkel? Igen, akadnak zsenik is, de olyan ritkák, mint a fehér holló, és őket is legtöbbször csak haláluk után ismerünk el.  –  Vannak jó példák. Nem kell másolni, csak a saját képünkre kell formálni a dolgokat. – Minden remény addig él, amíg hiszünk benne. Ösztönös? Igen. – Túllép a másik emberen? Nem lép túl rajta, csak másként gondolkodik. – Ha mindkettő kell neki? Mi az a kettő? A másé és a sajátja. Felőrli saját magát is, ha csak nem ösztönösen viszi mind a kettőt. – Ha „elsajátítja” másokét, csak úgy érzi jól magát benne, ezért tesz meg minden tőle telhetőt, hogy a sajátjának tekintse, megérleli, újra megkomponálja, de ez még mindig csak a másé. Amit te látsz meg, te hallasz meg, amire te érzel rá, ami te vagy, az a te gondolatod, a te képed…- Ha szól a zene, a hangok bezárnak vagy kinyitnak minket. – Gyenge pontod van? Az a jó, legalább az erődet magadon is kipróbálhatod. – Tanulj attól, akitől lehet, és jól fogod érezni magad. – Lelkedben a forrás kiapadhatatlan, ha hiszel benne. – A saját hangján szólal meg még akkor is, ha körülötte madársereg csicsereg? –  Jé, ezt így is lehet csinálni? –  csodálkozunk rá egy-egy emberi életre. – Nekünk viszont mégis a magunk életét kell felépítenünk, a saját eszközeinkkel, hogy olyan legyen, amilyenek mi vagyunk.

NYUGDÍJAS SZFÉRA… A nyugdíjasok is sokfélék. Vannak olyanok is, akik nehezen mozdulnak ki, különféle egészségi problémák miatt, ha mégis megteszik, képesek jelen lenni egy-egy összejövetelen. A társasági élet már nem annyira vonzó? Lehet. A találkozás a többi nyugdíjassal, volt kollégákkal, ismerősökkel mindig más élmény. Látjuk az arcokat és meglepődünk egyiken-másikon, hogy mennyire megőrizték a fiatalságukat, nem látszik rajtuk a kor, szinte megfiatalodunk mellettük. Mivel szembesülhetünk a találkozások folytán? Mások világával gazdagodhat a miénk anélkül, hogy meg kellett volna harcolni érte. – Miért jó nyelveket ismerni? Többek között ezért is, hogy nyugdíjasként is ezzel dolgozhassunk. – Milyenek az utódok? Kicsik-nagyok, eredetiek, tanulnak, rosszak-jók, sikeresek, vannak nehézségek, éretlenek… Van, aki ápolásra szorul, nagyon beteg, ráadásul a férje is az, így a gyerekei látják el őket, ápolók segítségével. Felmerülhetett az időskori otthonok lehetősége. Az ember nem meghalni megy egy-egy otthonba, hanem azért, hogy biztonságban éljen, és kellenek az úszómedencék, a mozgás lehetőségei, a parkok, ha már annyira „megöregedett”, hogy bizonyos támogatásra szorul. Valószínű, hogy nem mindenki tudja felvállalni ezt a lehetőséget, nincs pénz, azért döntöttek a családi összefogás, az ápolás mellett. – Mikor kerülhet az ember méltatlan helyzetbe? Ha nincs olyan ember, aki törődne vele. Még a végtisztesség is az államra marad.– Többünknek megadatott, hogy olvashassunk, nyelvet vagy egyebeket tanuljunk, utazzunk, alkossunk még nyugdíjas korunkban is. Lehetnek még terveink? Igen, amíg a szellem fénye megadatik, az élet is boldogító lehet.