Töröld le a könnyedet! (líra), gondolatok

Csurdu: Töröld le a könnyedet!

Akad néhány fogalom – jó leszel,

Százszorszép az utadon, ne szedd le!

Ejtőzz, rejtőzz, nevessél, engedj el,

Ne birtokolj, szeressél, érjél el!

Szivárványos ég alatt menjél el,

Kézrenevelt sugárban felemelsz.

 

Gazdag ismeretanyaga volt, de bármilyen ismeret feledésbe merülhet, ha nem használják. Nem véletlenül fogalmazódott meg ez a mondás: Az ismétlés a tudás anyja.

Az a gond, hogy ellenedre van valami, nem neked jutott eszedbe, lemaradtál róla? Vagy éppen azzal akarsz közel jutni hozzá, hogy utánozod a szerkesztésmódját? – Könnyű neked másra szállni, és azon köszörülni a nyelvedet, ami már megfogalmazódott, mégis eszembe jut sokszor, hogy tudtál te olyat is, amihez nem kellett mankó. – Vajon, merre vezet az utad, a kiégés felé?

Miért jut sokszor eszembe Balzac? Olyasmit tudott, olyasmiről írt, amivel nem szívesen szembesültek-szembesülnek az emberek. – Arról pedig nem is beszélve, hogy életműve gazdagságát nem sok író közelítette meg, ha csak az „Emberi színjáték” jut eszembe, amelyben közel száz könyve, regény és elbeszélés jelent meg.

Miért csinálta ezt valaki? Egyszerűen: csak. Ösztönös vagy tudatos magatartás ez? Mindkettő lehet.

Átlátja az egészet? Igen, ha kívülről is, belülről is látja. Ha egy film, rólunk szól, nem biztos, hogy tetszik, mert nem tudjuk kívülről nézni, hiszen abban a közegben éltünk, amit a film ábrázolt. Nemcsak a filmre vonatkozhat a feltett kérdés, hanem bármilyen élethelyzetre. - Mikor láthatunk kívülről-belülről? Ha elég tapasztalatot, tudást gyűjtöttünk, megdolgozunk érte.

A fantasztikum, a képzelet, a táplálja a szellemet. Nekem az is jó, ha szembesülök mások gondolataival. Mit olvasok szívesen? Amire ráérzek, ami megérint, ami foglalkoztat…

Mit szűrünk le abból, amit látunk, hallunk, olvasunk? Ez attól is függ, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, tudatosak és elemzők.

Vajon, mit tesz a fecske, ha lerombolják a fészkét, elpusztul? Igen. Mit tesz az ember ilyenkor? Újra kezd építkezni.

Lehet, hogy a tiéd lett az enyém, de a tiéd sosem lesz az enyém.

Mai csemege: Megszólít, tegye a táskájába a kicsi csokikat, és a kezembe rakja a pénztárosnő. Már annyira elszoktam az ilyen figyelmességtől, hogy egészen meghatódtam. – Figyeltek rám, hogy az apróságok nehogy véletlenül a kosárba maradjanak.