Szavak egy életmű szolgálatában, gondolatok

"Csak kis kitartás, - kip-kop…pontosan,

"ma" sikerül minden biztosan,

a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop…

tovább is híven kalapálj,

a hegynek föl kicsit nehéz az út

szív kell hozzá, de aki odajut,

a csillagok közt csillagként ragyog…

csak este, este oly fáradt vagyok."

(Várnai Zseni: Szolgálj szívem!)

("ma"= holnap)

 

Szavak egy életmű szolgálatában: Minden szó, amely megszületik bárhol, bármikor, akkor jó, ha azért szól, hogy jól szolgáljon minket, és a tettekre is vonatkozhat. Szolgáljon jól a szívem, a testem, mindenem.

Egész életemben mi más számított volna, mint a munka, a hivatás, a család? Keresgéltem? Igen. Megtaláltam? Valószínű. Vajon, hogyan tettem? Belefeledkeztem mindenbe. Hosszú út után jött el az a lehetőség, hogy az egyetlen úton haladjak tovább. Éjjel-nappal ezzel foglalkoztam. Összefogtam egy-egy emberrel.  Ragaszkodtam. Fontosak a barátságok. Hittem, hogy a helyes úton járok, a sajátomon. A szülői ház is mindig várt engem. A távolság sem volt akadály, hogy érezzem a közelségét. Az ifjú ember teret foglal magának, önállóságra törekszik, ez a természetes. Meg kell teremteni azt, amitől a jövő, jövő lesz. A forrás bennünk él. Egyedül bennem fogant meg a szó, amely arra vitt, amerre az én utam vezetett Senki más nem szólhatott bele, nem is tette senki sem. Minden ösztönösen zajlott? Igen, az esetek nagy részében. Nehéz megérteni? Lehet. A vágyak, az álmok útján haladt. Semmi sem volt mesterséges, hiszen amint adódott, az úgy folyt le. Feltűnt, előjött és megtörtént. A szavak is születhetnek azért, hogy életet adjanak. A lélek megújul, ha te is benne vagy. Köszönöm. Mit köszönsz? A helyet, amit elfoglalhattam, és a tettet is, amit megtehettem. A sors sosem lehet csak egy ember sorsa, a sorsom sorsokkal fonódhat össze. A lelkemben szavak nyílnak? Igen, gyakoroltam. Már semmit sem bízom a véletlenre. Tudom, hogy mit akarok. Nagyon kell tudnom. Minden fontos, amivel találkozom. Nő a tapasztalat, gazdagodik az élet. Pillanatról pillanatra összefutva – randevúzva, egyikkel-másikkal összefogva…Eszembe jut a fiatal festőművész, aki a saját arcáról festette meg az arctanulmányát, lenyűgözött. Egy szép lány arcai villanófényben. Miért éppen festő jutott eszembe? Úgy érzem, hogy a költő, az író és a festő némiképp rokonlelkek, mégpedig a művészetük által. Vajon miért fontosak a szavak? Ha nem konganak, hanem élnek a szavak, akkor magukkal ragadnak, és éltetnek. A nyelvhasználat egy életmű része. A szókincs érték. Az olvasottság követelmény. – Az élet akkor lesz életmű, ha áldozol érte.

 

Kivel élsz együtt? Aki téged választott, akit te fogadtál magad mellé, és kölcsönös a megbecsülés?

Mit jelent a köszönés és mikor marad el? A nagymama bejön a lépcsőházba a négy-ötéves gyerekkel, várom őket a lifttel, de szó nélkül beszállnak, rájuk köszönök, de nem veszik a lapot…

Tökéletesen elégedett voltam mind a lencse, mind a keret próbával. Most mégsem örülök a kész szemüvegnek. Mi történt, miért nincs meg a komfortérzetem? Elégedetlen vagyok a kerettel is, meg a lencsével is.

Tavasszal, nappal is ég a villany a lépcsőházban, télen pedig még este sincs villany?

Az a szolgáltató, amelyik drágán dolgozik, nem törődik minden vevője komfortérzetével, tiszteletlen velük, lekezeli a vendégeit, nem végez pontos munkát, becsapja őket, az ne csodálkozzon azon, hogy előbb-utóbb elveszíti a megrendelőket.

Azt is mondhatnám, hogy az idő őt szolgálja, neki sok van belőle, de én mindig többre vágyom, mint amennyi jut belőle.

Minden elmúlik egyszer. Szertartás kell? Ha van rá keret, meglesz. Ha nincs rá keret mi lesz?

 

Szavak egy életmű szolgálatában - szösszenet

Márti, nagyon jó. Az egyik kedvencemet tenném hozzá Mózes I. könyvének 3. versét:

"És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság."

Tehát a teremtés nem izzadság szagú, hanem egyszerű jelen idejű, kijelentő módú szavakkal történik. Innentől hülyeség a hollywoodi filmek "kőkeményen megdolgoztam érte" mondata. (T. B.)

-

csurdu - Balogh Márta

Értesítés

A Facebook "kizárt" engem a saját fiókomból, vírusok miatt, amelyeket már „levadásztak”.  Nem tudom, hogy mikor tudok újra belépni. Jelezni fogom, amikor sikerül újra használnom a Facebook-ot. Addig is, a napi írásaim  láthatók a  csurdu.hu  honlapomon, mint eddig is.

(A vírusok április 7-én szinte kivirágoztak az oldalamon. Csomagok jöttek, nemcsak a hírfolyamban, nemcsak az idősoromra, hanem  a maszek, a magán üzenetek között is kaptam egy videóvírust, a rózsaszín blúzos fényképemmel...)

Bárkivel megtörténhet, hogy leáll a munkája, mert egy idétlen vírusember játszadozik, vírusokat gyárt és küldözget,  éppen annak, aki a keze ügyébe kerül.

-

csurdu - Balogh Márta