Születésnap (líra), gondolatok

Csurdu: Születésnap

Kedvem lenne ünnepelni:

Emberekkel összejönni,

Kérdéseket megvitatni,

Egy kicsinykét mulatozni,

Szárnyas évet akasztani,

A szárnyakkal viaskodni,

A szárnyakat nyesegetni.

 

Szárnyas évek jönnek-mennek,

Meg-megállnak, megpihennek.

Napok jönnek, napok mennek,

Meg-megállnak, megpihennek.

Ez a nap az én napom,

Most van születésnapom.

 

Kivettem a világos kabátomat a szekrényből, fel akartam venni. Kiderült, hogy nem az enyém, ezt is kicserélték, így ez is a kukába került. Nincs más megoldás,kabátot kell vennem.

Miért beszélek sokat a az empátiáról, az emberek közötti együttműködésről, a megértésről? Aki együttérzésre képes, az nem csapja be azt az embert, aki megbízik benne. Személy szerint vállal feladatokat, felelős a tetteiért, akkor is, ha nem teszi, másra hárítja a sajátját. Felelősségre vonható? Igen, mint a legtöbb ember. Vannak helyzetek, amit csak akkor érthetünk meg, ha mi is átéljük a másik ember csúcsfeszültségét, ugyanazt, amire ritkán van esély. Nem kell megsértődni azon, ha azt mondják: te ezt nem értheted, hiszen a magyarázat is kétségeket ébreszthet az emberben. – Azt viszont megtehetjük, hogy megpróbáljuk megérteni az embereket, a helyzeteket, jelenségeket, még akkor is, ha szinte felfoghatatlannak tűnik az adott tapasztalat.

Engem nem zavar, ha valaki jól érzi magát a bőrében, csak ne az én bőrömet és a másét vigye a vásárra.

Harry hozzászokott, hogy vele mindig rosszul bánnak, nem a szülei nevelték. Az iskolában pedig azért lesz híres és céltábla, mert kétéves gyermekként túlélt olyasmit, ami másoknak nem sikerült. Nem törődött a kortársak gyengéivel? Nem vette zokon őket. A barátja Ron pedig elbizonytalanodott a kviddics védésben, igaz, hogy tehetséges kapus lehetne, ha nem foglalkozna mások véleményével. Azért zaklatják, mert látszik rajta, hogy megbántódik. – Mi erősíti meg Ront? A Szerencselé, pedig Harry csak eljátszotta, hogy öntött a poharába. – Nyerni fogunk! – mondta magabiztosan Ron Harry-nek. – Az önbizalom elvesztését mi hozta vissza? A külső támogatás. A belső segítség pedig az, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy az önbizalmunkat megerősítsük, mégpedig olyan tevékenységekkel, amelyek könnyen és jól mennek…

Lehet, hogy falra hányt borsó, amit megfogalmaztam egész életemben? Nem valószínű, hiszen a könyveimet több ember is szereti, ahogy azt a visszajelzések is mutatják.