Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ? (novella)

Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ? (novella) - "Trulr mérnök egyszer olyan gépet épített, amely minden s betûvel kezdôdô dolgot meg tudott csinálni. Amikor a gép elkészült próbaképpen csináltatott vele

sódert, saroglyát, subát, és seprût, mindezeket skatulyába rakatta, sánccal vette körül, majd csináltatott még spenótot, spinétet,salétromot, serpenyôt és sodrófát is. A gép pontosan teljesítette az utasítást,de mivel Trurl még nem volt biztos a mûködésében, csináltatott vele ráadásul sóhajt, sajkát,sámánt, sóbálványt, sikolyt, sellôt és stannumot. Az utóbbit nem tudta megcsinálni, mire Trurl nagyon elszomorodott, és magyarázatot kért.

- Nem tudom, mi az - közölte a gép.- Sohasem hallottam ilyesmirôl.
- Hogyhogy? Hát ón. Egy elem. Ezüstfehér, puha fém...
- Ha ónnak hivják, akor ó-val kezdôdik, és én csak s betûs dolgokat tudok csinálni.
- De a latin neve stannum!
- Drága öregem - jelentette ki a gép -, ha én mindent meg tudnék csinálni, ami valamilyen nyelven s betûvel kezdôdik, akkor én lennék A Gép, Amelyik a Világon Mindent Meg Tud Csinálni, mert annyi nyelv van, hogy akármire gondolsz, valamelyik nyelven biztosan s-sel kezdôdik a neve. Na nem, errôl szó sincs! Nem vagyok többre képes, mint amilyennek építettél. Ón nem lesz.
- No jó! - törôdött bele Trurl, és csináltatott vele sivatagot.
Rögtön csinált is egyet, nem éppen nagyot, de egészen sivatagszerû volt. Ekkor aztán Trurl meghívta mérnök barátját, Klapanciuszt, bemutatta ôt a gépnek, és egekig magasztalta elôtte a masina csodálatos képességeit. Klapanciuszt titkon ette a méreg. Végul nem állhatta tovább, és megkérte Trurlt, hadd csináltasson ô is valamit a géppel.
- Parancsolj, kérlek - mondta Trurl -, de s betûvel kell kezdôdnie.
- S betûvel? - szólt Klapanciusz. - Jó. Csináljon sajtót.
A gép felbúgott, és a Trurl háza elôtti térség kisvártatva hírlapírok tömegével telt meg. Notesszal a kezükben, fel-alá rohangáltak, és idônként összeverekedtek. Némelyik cikket lobogtatott, de egy másik rögtön kitépte a kezébôl, és apró darabokra szaggatta. Fényképezôgépek kattogtak, szigorú urak mennydörögtek íróasztaluk mögül, a háttérben egy-egy ártatlanul megrágalmazott férfiú pisztolyt szorított a halántékához. Mindenki vadul hadonászott, és torka szakadtából ordított, úgyhogy egy szót sem lehetett megérteni, távírógépek zakatoltak, távolabb pedig hatalmas rotációs gépek ontották a nyomdafestékszagú íveket.
- No mit szólsz? - büszkélkedett Trurl. - Tessék, itt a sajtó! Sajtóbb már nem is lehetne!
De Klapanciusz elégedetlen volt.
- Ez a tohuvabohu lenne a sajtó? Nem, a sajtó egészen más!
- Hát tessék, mondd meg, micsoda, és a gép rögtön megcsinálja! - mérgelôdött Trurl. Klapanciusz azonban nem tudott mit mondani, hát kijelentette, hogy még két feladatot ad a gépnek, és ha azokat megoldja, akkor ô is elismeri, hogy le a kalappal! Trurl beleegyezett, Klapanciusz pedig megparancsolta, a gépnek, hogy csináljon semlegességet.
- Micsodát?! - horkant fel Trurl. - Semlegességet, azt nem lehet csinálni!
- Miért ne? - vitatkozott Klapanciusz. - Ha igazán okos a géped, azt is megcsinálja. Gyerünk, tisztelt masina, mi lesz?!
De a gép addigra már javában tüsténkedett. Füstfelhô támadt, dübörgés és fegyverropogás hallatszott, menekülôk rohantak elô és buktak el futtukban. Mind e zûrzavar közepén egy csíkos sorompó tövében fényesre pucolt arcú robot üldögélt, és békésen malmozott az ujjaival. Aztán potrohos, bugyogós alak tûnt fel, aki furcsa szoprán hangon sivalkodott. A gép megszemlélte mûvét, halkan felröhögött, aztán zavartan köhintett, elkomolyodott, és buzgón nekilátott neutronokat gyártani. Hamarosan egész neutronfelhô gomolygott elôttük.
- Hm - fanyalgott Klapanciusz -, ez lenne a semlegesség? No jó, mondjuk ... Hagyjuk rá, a békesség kedvéért... De íme a harmadik parancsom: gép! Csinálj Semmit!
A gép hosszabb ideig meg se moccant. Klapanciusz örömében dörzsölgetni kezdte a kezét, Trurl pedig vállat vont:
- Mi bajod? Azt mondtad, ne csináljon semmit, hát nem csinál semmit.
- Nem igaz. Azt mondtam, hogy csináljon Semmit, és az egészen más.
- Ugyan már! Semmit csinálni vagy semmit se csinálni: egy és ugyanaz.
- Szó sincs róla! Semmit kellett volna csinálnia, de ô nem csinált semmit, tehát én gyôztem. A Semmi ugyanis, tisztelt bölcs kollégám, nem amolyan közönséges semmi, a tunya tétlenség terméke, hanem tevékeny és aktív Semmi, vagyis a tökéletes, egyetlen, mindenutt jelenlévô és legmagasabb Nemlét a maga nem létezô személyében!!
- Megbolondítod a gépet! - fakadt ki Trurl, de hirtelen felzendült a gép érces hangja:
- Ne civakodjatok már egy ilyen fontos pillanatban! Nagyon jól tudom mi az a Semmi, a Sehol és a Soha, mert mindezek s betûvel kezdôdnek. Inkább nézzétek meg utoljára a világot, mert hamarosan nem lesz...
A két mérges mérnöknek ajkára fagyott a szó. A gép valóban Semmit csinalt, mégpedig oly módon, hogy sorra eltüntetett a világból különféle dolgokat, amelyek azontúl nem léteztek, mintha soha nem is lettek volna. Eltüntette már a sullangot, a sajdabajdát, a sámot, a serenyét, a sókát, a silicsét és a samatot. Néha úgy rémlett, hogy csökkentés, fogyasztás, eltüntetés, rontás és kivonás helyett inkább nagyít, teremt, hozzáad, javit és gyógyit, mert eltüntette a selejtet, a satnyaságot,a sebeket a sápot és a sarcot, a sanyarúságot és a sematizmust, a sarlatánokat, spicliket és spionokat, a sutaságot, a suskust és a sóherságot. De aztán, ahogy körülnéztek, megint üresedni kezdett a világ.
- Ajaj! - aggódott Trurl. - Nem lesz ebbôl valami baj?..
- Ugyan már! - fölényeskedett Klapanciusz. - Hiszen látod, hogy nem Általános Semmit csinál, csak az s betûvel kezdôdô dolgokat tünteti el. Ártalmatlan, vacak ócskavas ez a te géped!
- Nagyon tévedsz - szólt közbe a gép. - Csakugyan az s betûs dolgokon kezdtem, mert valahogy otthonosabbak, de más dolog csinálni valamit, és más dolog eltüntetni. Eltüntetni mindent tudok, abból az egyszerû okból, hogy mindent , de mindent meg tudok csinálni ami s-sel kezdôdik, tehát a Semmi számomra gyerekjáték. Hamarosan ti sem lesztek, és egyáltalán semmi sem lesz, tehát arra kérlek, Klapanciusz, ismerd el gyorsan, hogy igazán tökéletes, egyetemes, mindentudó gép vagyok és le a kalappal elôttem, mert hamarosan késô lesz.
- De hát... - kezdte rémülten Klapanciusz, és abban a pillanatban észrevette, hogy csakugyan már nemcsak az s betûs dolgok tûnnek el: nem voltak többé körülöttük sem csollányok, sem mordolagok, eltûntek a békek, lavádok, parlatok, bóták, gyuháncok és szillôk.
- Állj meg! Állj meg! Visszavonom,amit mondtam! Hagyd abba! Ne csinálj Semmit! - ordította teli torokból Klapanciusz, de mielôtt a gép megállt volna, még eltûntek a gillák, a boradalmak, a cifántok és az aládok. Csak akkor állt meg végre a gép. A világ kétségbeejtô látványt nyújtott. Különösen az ég festett siralmasan: csak a csillagok hitvány pontocskái maradtak rajta,de nyomuk sem volt többé a gyönyörû langallóknak és édereknek, amelyek addig oly csodálatossá tették a mennyboltot!
- Nagy ég! - kiáltott fel Klapanciusz. - Hová lettek a gondorok? Hol vannak a csantavák, amelyeket annyira szerettem? Hol vannak a szépséges kálmok?!
- Nincsenek, és soha nem is lesznek többé - felelte a gép nyugodtan. - Végrehajtottam, illetve elkezdtem végrehajtani, amit parancsoltál...
- Én azt mondtam, hogy csinálj Semmit, és te... te...
- Klapanciusz, ne légy ostoba, vagy ne tettesd magad annak - szólt a gép. - Ha egyszerre, egy csapásra csináltam volna meg a Semmit, akkor minden megszûnt volna létezni, tehát nemcsak Trurl és az ég és a kozmosz és te, hanem még én is. Akkor pedig ugyan ki és kinek mondhatta volna meg, hogy a parancsot teljesítettem, és szép, derék, okos gép vagyok? Ha pedig senki senkinek nem mondja meg, akkor én, aki már ugyancsak nem lettem volna, hogyan kaphattam volna meg az illô elégtételt?
- Jó, igazad van, ne is beszéljünk róla többé - sóhajtott elkeseredtten Klapanciusz.- Már semmi mást nem akarok tôled, drága gyönyörû gépecském, csak arra kérlek, csináld vissza a csantavákat, mert nélkülük meg élni sincs kedvem...
- Nem tudom megtenni, mert nem s betûvel kezdôdnek - felelte a gép. - Tessék, visszacsinálhatom a selejtet, a satnyaságot, a sebeket, a spicliket, a sóherságot és efféléket, de ami a többi betût illeti, rám ne számitsatok.
- De én azt akarom, hogy legyenek csantavák! - toporzékolt Klapanciusz.
- Csantava nem lesz - mondta a gép. - Nézd meg, kérlek a világot: tele van óriási, fekete lyukakkal, és azokban a Semmi lakik, amely kitölti a csillagok közti mérhetetlen ûrt. Nézd meg, körös-körül minden Semmivel van már bélelve, a lét minden csücske mögül a Semmi leselkedik. Ez a te mûved, irigy szamár! Nem hinném, hogy a következô nemzedékek áldani fognak érte...
- Talán nem tudják meg... Talán nem veszik észre... - dadogta sápadtan Klapanciusz, dermedten bámulta a fekete ég ürességét, és nem mert kollégája szemébe nézni. Aztán otthagyta ôt a gép mellett, amely minden s betûs dolgot meg tud csinálni, és hazakullogott. A világ pedig máig is tele van a Semmi lyukaival, úgy, ahogyan az eltüntetés folyamán Klapanciusz leállította. És mivel nem sikerült többé olyan gépet építeni, amely valami más betûvel kezdôdô dolgokat csinált volna, félô, hogy soha nem lesznek már olyan nagyszerû jelenségek, mint a langallók és a kálmok - soha, míg a világ világ. " (NET)

Stanislaw Lem:  Ukrajna (Lviv) 1921- Lengyelország (Krakkó) 2006)

 

Minél több gondolat, minél több világlátás, nézőpont van egy honlapon, annál színesebb, érdekesebb a blog.

 

Kristóf, a novellaelemzését  jó bevezetővel kezdi. (A hozzászólásban is megtalálható.) Felhívja a figyelmet a szövegre, a novellára, és biztosan el fogják olvasni. Vajon mi történik, ha az ember kezébe kerül a teremtés lehetősége, az általa szerkesztett, feltalált gép által?

Az elemző fantáziája éppen az időben, a percekben is kifejezésre jut, ahogyan érzékeli az olvasatot. Ügyes és okos a téma kifejtése. A novellaelemek jól előtűnnek a tárgyalásában: a szereplők, a jellemzés, a tevékenység, szövegkiemelés idézetekkel. A novellában a tárgyalás, a téma bonyolítása, bonyodalom  felvezetése, a bonyodalom fokozatai és a késleltetett csúcspont és maga az igazi csúcspont, a rémület, és a megoldás novellában, a gép társalog és leáll… A gép tesztelésével kezdődik bonyodalom, a csúcspont a Semmi hatásának a felismerése, késleltetett csúcspont, először csak az ijedtség, majd rémület lesz úrrá. (Belemagyarázom a csúcspontot, az én okoskodásom.) Pontosítok: A novellára jellemző a késleltetett csúcspont. A bonyodalom fordulóponthoz ér: „A két mérges mérnöknek ajkára fagyott a szó.” A felismerések forgatagában jutunk el a csúcspontig: Állj meg! Állj meg! Visszavonom, amit mondtam! Hagyd abba! ... - A nyelvezet tele van jó hangulatú, szinte bizsergetően érzékletes, számunkra értetlen szavakkal, és mégsem zavaró. de nem egyszerű. A szöveg olvastatja magát.

A novella hatásának leírása kitűnő.

 Azt látom, hogy Kristófnak van érzéke az irodalomhoz is, tehetséges.

Összességében nagyon jó dolgozat.

Köszönöm, hogy olvashattam, és értékelhettem.

Nyolcadikban még nem volt tananyag egy novella teljes elemzése, inkább csak az, hogy mi a novella; az író helyzete abban az időszakban, amikor a novellát megírta; a drámai hatás, a novellaelemek megismertetése, stílusjegyek; szövegkiemelések, a megadott szempontok alapján kerestek rá a szövegre…

Az interneten találtam "Novellaelemzés szempontjai" címen útmutatókat, de úgy érzem, hogy inkább idősebbek számára írták, de meg lehet nézni.

       

Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ? (Kristóf novellaelemzése)     

Hogyan keletkezett az égitestek között űr? Mi volt előtte? Ezt a novella megválaszolja nekünk. „Csantava nem lesz – mondta a gép. – Nézd meg, kérlek a világot: tele van óriási feketelyukakkal, és azokban a semmi lakik, amely kitölti a csillagok közti mérhetetlen űrt.” Minden azzal kezdődött, hogy egy Trurl nevű férfi feltalált egy gépet, amely megcsinál mindent, ami „S” betűvel kezdődik. Ebben viszont kételkedett egy Klapanciusz nevű úriember, és ennek hatására a világunk sok „cs”, „m”, „b”, „l” (és még sorolhatnám) kezdőbetűjű dologgal lett kevesebb.
A szerző 1921-ben született Lengyelországban, így nem is csoda, hogy már nem emlékszünk olyan szavakra, mint a parlat, gyuhánc, szillő stb.. Ugyanis ezek a szavak Lem novellájában, vagyis 1965-ben tűntek el nyom nélkül.

            Hogyan maradt meg a világ? Nos, ezt csakis a műből tudhatjuk meg. Anélkül, hogy leírnám ezt a rövid kis történetet, nem igen lehet mondani semmit. Itt álljunk csak meg – mi az, hogy Semmi? Nos, én úgy gondolom, hogy a szerző szerint a Semmi az, amikor nincs mivel kitölteni valamit és muszáj ezt használni. A cím azt árulhatja el az olvasónak, hogy nyilván ha valahogy megmaradt a világ, valakinek (vagy valaminek) meg kellett kísértenie a megsemmisítését – és kitölteni a Semmivel.
Azt nem tudjuk meg, hogy mikor és hol játszódik a mű – de azt sejtheti az, aki olvassa, hogy a novella az elejétől a végéig nem telhetett el több idő, mint egy óra. Ezt onnan lehet tudni, hogy Trurl mérnök nem sok dolgot kért tőle, hogy csináljon meg (persze csakis S betűvel kezdődőt) és a gép azonnal megcsinálta azt a keveset is – így a gép tesztelése nem volt több tíz percnél. A teszt után nem sokkal meghívta barátját – bár arról nem volt szó, hogy milyen távol lakott mérnök kollégája – de olvasás közben úgy lehet érezni, hogy szinte ott is termet egyszeriben barátja, Klapanciusz – így ez se lehetett több, mint öt perc. Miután Klapanciusz megérkezett, ő is letesztelte a gépet, majd olyat kért tőle, ami elhozta a remekműbe a bonyodalmat – a Semmit. Ahogy az olvasó a vége felé halad az olvasásnak, és lassan a novellának is – azt gondolhatja, sőt, egyenesen azt érezheti, hogy ez a bonyodalom nem volt több 35 percnél. Így történt meg, hogy egyszer csak kiderül, valamiért az olvasás közben párhuzamosan 1:1 arányban halad a mű ideje az olvasási idővel. (Ez az érzés csak akkor keletkezik, ha az olvasó minden egyes pillanatot végigkövet, és nem azt várja, hogy legyen már vége.) Szóval azt ígértem, hogy a novella, egyben az olvasási idő is körülbelül 1 óra lesz, de én eddig még csak ötven percen át vezettem végig az elemzésen. Azért hagytam ki az utolsó tíz percet, mert ez az időtartam csak annyit mond el, hogy mit is veszítettünk el Klapanciusz kapzsisága miatt, és hogy milyen jó lenne az élet langallókkal és kálmokkal meg csantavákkal. Más szóval olyan szomorú befejezése van, hogy először nem is akartam leírni. (Csak most, hogy kiderült, 50 perc nem 1 óra.)
A műremekben nem az író, hanem a szereplők jellemzik egymást és saját magukat sokféle jelzővel. Ezek a jellemek a novella elejétől a végéig változnak, illetve újak keletkeznek. Egy-két példa: „Nem vagyok többre képes, mint amilyennek építettél. Ón nem lesz.” – ebből az derül ki, hogy a gép tudása korlátozott Trurl által. Egy másik példa: „Ártalmatlan vacak ócskavas a te géped!” – ezt Klapanciusz mondta, méghozzá akkor, amikor a bonyodalom kellős közepén voltak. Ebből az derül ki, hogy Klapanciusz önző, mivel nem ismeri be, hogy rossz ötlet volt, hogy a gép csináljon Semmit, sőt, azt se vállalja, hogy elmondja Trurlnak, milyen ügyes hogy ilyen gépet talált fel. A gép még meg is kérdezi Klapanciuszt: „Akkor pedig ugyan ki és kinek mondhatta volna meg, hogy a parancsot teljesítettem, és szép, derék és okos gép vagyok?”.
A mű nyelvezete nemigen egyszerű, de nem is egy shakespeare-i. Sok olyan szót említ, amit ma nem használunk, régebben viszont sokszor emlegették. Ilyen szavak akkor fordulnak elő legtöbbször, amikor a géptől kérnek valamit. És még ennek a tetejébe egy latin szó is árulkodik az író szókincséről, tudásáról: a stannum. Ez a szó egyébként ónt jelent, és akkoriban még csak természettudományi ágazatokból ismerték ezt az anyagot – ebből következőleg a szerző tanult ember volt.

            A műnek nagy jelentősége van számomra. Egyszerűen csak azért, mert megmutatja, hogy vigyáznunk kell, mit kívánunk. Ez a novella rövidnek bizonyult, amikor elkezdtem olvasni, azt hittem, gyorsan túl leszek rajta. Ám amikor rájöttem, hogy milyen háttere és mondanivalója van az írásnak, meglepődtem, hogy én ezt nem olvastam el korábban. Hogy megtudja a kedves olvasó, mit éreztem – ahhoz el kell olvasnia, mert nem lehet szavakkal leírni. Egyszóval, az előbbiek alapján ki tudta találni, hogy nekem tetszett a novella. Lezárásképp a mű utolsó pár sorát idézem ízelítésképpen: „A világ pedig máig is tele van a Semmi lyukaival úgy, ahogyan az eltüntetés folyamán Klapanciusz leállította. És mivel nem sikerült többé olyan gépet építeni, amely valami más betűvel kezdődő dolgokat csinált volna, félő, hogy soha nem lesznek már olyan nagyszerű jelenségek, mint a langallók és a kálmok – soha, míg világ a világ.”  (írta: Bsbos Kristóf, aki nyolcadikos, általános iskolás)

Stanislaw Lem - a biológiai ember védelmében

"Lem írt a technológiai fejlődésről és az emberi létezés problémájáról egy olyan világban, ahol a technikai fejlődés a biológiai embert értéktelenné teszi (ezen témáját Aldous Huxley (1894-1963) vetette fel Szép új világ (1931) című művében). Idősebb korában rendkívül kritikussá vált a modern technológiákkal szemben, kritizálta az újabb találmányokat, mint például az internetet." (NET)

-

csurdu - Balogh Márta

Vírusember

Bárkivel megtörténhet, hogy leáll a munkája, mert egy idétlen vírusember játszadozik, vírusokat gyárt és küldözget,  éppen annak, aki a keze ügyébe kerül.

 

Üdvözlettel: 

-

-

csurdu - Balogh Márta