Saslengés

Csurdu Balogh Márta
Saslengés

Élőhelye a Föld. Nagy újság! Lehet. A pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve - ez járt az eszében. Mindenki megtette, amit tehetett, vagy mégsem? Valami, ami tőle független volt, nem hagyta kibontakozni. Befedte a látóhatárt. Koncentrált. Vad természetét leigázta, hogy visszatérjen önmagához, méltóságát őrizve földig hajolt. Ez az! Megindult. Biztatták, segítették. Mint a majom a ketrecben - szokta mondani - csak azért csinálta, hogy közönsége legyen. Minden mozdulat, minden testrész a helyére került. Tudta, ha nem alapoz megfelelően, nem tudja megcsinálni. Annyit ért volna minden, mint az autó kerekek nélkül. Mellette a korlát, amiből kettő volt. Párhuzamosak. A két korlát közé állt. Nekirugaszkodott, felkapaszkodott rá, a kezén támaszkodott. Tartotta magát. Kézhajlításokkal kezdte a gyakorlatot. Edzett. Le-föl lengette a lábát, majd úgy lendült, hogy a póz olyan legyen, mintha a földön gyakorolná a fekvőtámaszt. Hátra meg előre lóbálta a lábát, kereste a saslengésnek megfelelő ritmust, erőt, kitartást. Nap mint nap megcsinálta a saslengést, mégsem érezte magát biztonságban a bemutatón. Mindig azt gondolta többet kellett volna edzenie, gyakorolnia. A kombinációk jártak a fejében. Végiggondolta, előre látta a saslengést. Felépítette magát. Minden mozdulat egy-egy láncszem, és ezek egymásba fonódtak. Felállt a gyakorlathoz. Megfeszítette magát, összerendezte energiáit, a mozgásra hangolódott. Már a korláton volt, működött. A kezét hajlítva hátralendült a lába, a levegőben csinálta meg a fekvőtámasz pózt. Kimeredt a szeme, rezdültek az arcizmai, pirult a füle, feszült az ember. Megtapsolták. Sikerült - gondolta magában - megcsinálta. A szeme elhomályosult, de nem szégyellte a könnyeit. Az öröm befészkelte magát minden apró sejtjébe, így a lélek, meg az egész test megnyugvást talált.

Hozzászólás

Etel, igazad van, az élet a lehetőségek tárháza, ha nyitott szemmel járunk, a csendes siker is jólesik.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

#5 | paltetel
Kérdésedre - Nem mindig!
A siker, jöhet csendben, lassan, hangzatos szavak nélkül, nem szükségesek a szereplés deszkái. Az számít, ami mögötte van - a kitartó munka!
Jó az elképzelésed, Etel

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

#3 | lambrozett
Nem hinném, hogy csakis a szereplés lenne az egyéni teljesítmény fokmérője. Mondjuk úgy...többek között.
Bár a megmérettetés valamiféle útmutató lehet annak, akinek fontos, hogy legyen útmutatója. S néha mindenkinek szüksége van jelzőtáblákra. Üdv. Éva

Évi, igazad van, lemaradt "az egyik" jelzője a fokmérőnek. Igen, ...az egyik fokmérője.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

A szereplés az egyéni teljesítmény fokmérője?

Üdvözlettel: Csurdu...

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás

Véletlenül kitöröltem a régit, 106 látogatója volt.

-

csurdu - Balogh Márta