Október 23. Nemzeti ünnep

 A CIA egyik munkatársa éppen az 1956-os forradalom kitörése idején érkezik Budapestre. Találkozik a forradalom vezetőivel. Arra kéri a vezetőket, hogy halasszák el a forradalmat, még egy évre vagy 18 hónapra…

Az ügynököt az utcán pillanatok alatt elkapják, bebörtönzik, vallatják, de csak akkor szólal meg, amikor azt látja, hogy az egyik ismerősét, az angol származású nőt kínozzák, akit a forradalom vezetői között látott. Meg akarja védeni, csak azért beszél, mégpedig úgy, hogy éppen az ellenkezőjét mondja annak, mint amivel megbízták. A CIA megszervezte, hogy kiengedjék a börtönből, de nem tudott kimaradni a forradalmi napokból, (okt. 23-nov.4.) Budapest utcáin harcok folytak. A börtönből is kiszabadították a foglyokat, többen elestek a harc közben, a büntetésvégrehajtókat pedig kivégezték a forradalmárok. Budapest lángokban állt. Megérkeztek az orosz tankok. A forradalmárok fehér zászlóval próbálták kikerülni a tankokat, de lelőtték a zászlóvivőt. Nincs kegyelem. Nincs olyan erő, amellyel tankok ellen lehetne harcolni…

Személyes sors 1956-ban: egy fiatal, angol nő, hivatása szerint idegenvezető, aki a forradalmárokkal együtt harcol, beszél az életéről a CIA munkatársának. A férje magyar, Budapesten ismerkedtek meg. A férj a forradalom egyik vezetője volt, elfogták, a börtönben halt meg. A kislányukat elvették tőle, nem tudja, hogy most hol van. Az angol nő is börtönbe kerül, a CIA munkatársa is, de őt nemzetközi támogatással kiengedik, és az angol nőt pedig kórházba viteti. Mindent elkövet, hogy megtalálja az angol idegenvezető nő gyermekét, a kislányát, sikerül is rátalálnia és elviszi az édesanyjának. – Az áldozatos emberség szép példája ez.  (Cég: CIA története című film)

A történelemkönyveket "történészek" írják. (1956-nak voltak-vannak szemtanúi, akik elmondták-elmondják, hogy mit láttak.)

Szabadság, szerelem című film az 56-os forradalomról szól, amelynek egyik producere Andy Vajna, és rendezője pedig Goda Krisztina. Különös történet, benne van a teljes élet, a sport, a budapesti emberek életérzése és a végén pedig a küzdelem két fronton zajlik, mégpedig Budapesten és az Olimpián.

Kik voltak, mit láttak, hogyan élték túl az eseményeket azok, akik 1956-ban Budapesten éltek? Többen írtak visszaemlékezést, önvallomást... Fotók őrzik az eseményeket. Filmek születtek... Számtalan és sokféle dokumentum őrzi ennek az időszaknak az emlékét. Születtek irodalmi mélységű írások, amelyek terjedelmesek, hosszúak...

A nemzetközi háttér (röviden)

"A magyar kérdés nem a Különbizottság felállításáról szóló határozattal került először az ENSZ Közgyűlés napirendjére. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa amerikai, francia és brit kérésre már a forradalom alatt, 1956. október 28-án összeült a magyarországi helyzet megvitatására. Határozat elfogadására ebben a testületben nem volt esély, hiszen a Szovjetuniónak vétójoga volt. Ráadásul a Nagy Imre-vezette magyar kormány is úgy foglalt állást a kezdeményezésről, hogy az október 22-e utáni történések az ország belső joghatósága alá tartoznak, és határozottan tiltakozott az ellen, hogy Magyarország belügyeivel kapcsolatban bárminemű kérdés napirendre kerüljön a világszervezetben. Ez a szovjet nyomásra készült állásfoglalás abban a reményben is fogalmazódott, hogy sikerül vele eloszlatni a szovjet vezetés bizalmatlanságát, és így lehetővé válik az első szovjet beavatkozás után kialakult súlyos helyzet békés rendezése. November első napjaiban azonban nemcsak ez a nyilatkozat hátráltatta a magyar ügy súlyának megfelelő kezelését a világszervezetben, hanem a szuezi háború kitörése is, amelyben Nagy-Britannia és Franciaország közvetlenül érintett volt. A világszervezet és a nyugati hatalmak így figyelmen kívül hagyták a magyar kormány november 1-én tett semlegességi nyilatkozatát, majd az azt követő sürgető kéréseket a magyarországi helyzet érdemi megtárgyalására. A passzivitás legfőbb oka azonban az volt, hogy a nyugati hatalmak fölmérték, valójában sem politikai, sem katonai eszköz nem áll rendelkezésükre, amellyel útját állhatnák a térségben a szovjet szándékok érvényesítésének. Így tehetetlenül és tétlenül nézték a szovjet hadsereg Budapest elleni támadását.

A november 4-i második szovjet beavatkozás, a forradalom leverése és a törvényes magyar kormány elűzése új helyzetet teremtett az ENSZ-ben. A beavatkozás napján az Egyesült Államok és más tagállamok kezdeményezésére az ENSZ rendkívüli közgyűlésének napirendjére került a magyarországi szovjet beavatkozás. A szovjetek azt meg tudták akadályozni, hogy a Biztonsági Tanács határozatban ítélje el a beavatkozást, de azt már nem, hiszen erre a vétójoguk nem terjedt ki, hogy a kérdést a rendkívüli közgyűlés elé terjesszék. November első heteiben a közgyűlés többségi szavazással több határozatot is hozott, amelyben felszólították a szovjet kormányt, hogy szüntesse be a magyar lakosság elleni katonai akciókat és vonja vissza csapatait, állítsa helyre a magyar nép önrendelkezési jogát. A határozatok követelték a szabad választások megtartását, a deportálások leállítását, illetve az ENSZ megfigyelőinek beengedését az országba." (NET)

Csurdu Balogh Márta:

Hangok 

Ma éjjel a holnapért zúgsz,

 nem alszol el – hangolódsz.

Hangos a világ a léttől.

A hangok kihívnak téged.

A hangoktól vagy erősebb.

Ma éjjel a holnapért zúgsz,

 nem alszol el – hangolódsz.

 

Faludy György: 1956, te csillag

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó

és szenvedés; mégis, mikor átvágtam

a Hősök terén, mosolyognom kellett,

mert nem állt szobor többé a csizmában; –

 

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.

Földváry már kedd este elesett

a Rókus előtt. Szemközt, az iskola

padlásán felfegyverzett gyerekek; –

 

péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.

Az ütegek torkolattüzeit

nézem éjjel és borzongok: a szörnyű

szépség most nálunk is megszületik; –

 

hat nap: a kénezett arcú halottak

apró csokorral mellükön, a járdán

(Köztársaság tér) röplapok, szorongás,

szemem előtt kis, tétova szivárvány; –

 

ölelkezés az Írószövetségben:

csomagolnak és indulnak haza;

feltépett sínek, utcák és fölöttünk

a szabadság liliom-illata; –

 

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen. Bármi

következik, boldogság, hogy megértem; –

 

és újra péntek: a Dunánál állunk,

a nap áttör ködön, füstön. Talán

sikerül minden s az alkonyat bíbor

brokátja Zsuzska lenszőke haján;–

 

és szombat: hajnalban csupa reménység,

de estefelé: nyakunkon a kés.

A keleti szemhatár mögött mocskos

felhők, nyugatról álszent röfögés; –

 

mentünk a kétszázezerrel: nem bírok

újabb börtönt, s ha nem is jött velem:

Árpád óta bennem lakik az ország,

minden völgyét meg dombját ösmerem; –

 

a Bach-huszárok tankban tértek vissza:

eddig sem ápolt, s ha más föld takar,

mit számít az? és mit, hogy fiam majd

Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?

 

Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán

az ifjúságtól mind visszakapom,

és otthon, a sötét előszobákban

kabátom még ott lóg a fogason –

 

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,

nem múlt vagy nékem, nem történelem,

de húsom-vérem, lényem egy darabja,

szívem, gerincem – kijöttél velem

 

az irgalmatlan mindenségbe, hol a

Semmi vize zubog a híd alatt

és korlát nincs sehol sem – életemnek

te adtál értelmet, vad álmokat

 

éjjelre és kedvet a szenvedéshez

s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,

ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,

s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –

 

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,

oly könnyű volt a nehéz út veled!

Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,

ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.

 

 

Marta Balogh Cxurdu

Je memoro de niaj martiroj

Al altaro de niaj martiroj

Florkronojn ni metas.

 

Al altaro de niaj martiroj

Oferon ni donas.

 

Al altaro de niaj martiroj

El vortoj cxenon ni faras.

 

Al altaro de niaj martiroj

Flamon sur flamon faras,

Nuntempo al gxi venu 

Nuntempo al gxi efiku ,

La flamo futuron atingu!

 

Csurdu Balogh Márta: A forradalomért (beszéd)

Mi tette szabaddá az embert, a népet? 

A szabad szellem, a forradalmi küzdelem.

Szabadság, egyenlőség, testvériség! - jelszavával,

a milliók harcában, a milliók küzdelmében, új emberek születtek,

új források fakadtak.

Rátok emlékezünk:

Névtelen forradalmi hősök,

Neves forradalmi hősök,

Véres és vértelen forradalmak.

Rátok emlékezünk:

az eszményre, a drága szellemre,

a forradalmi szellemre,

hogy őrizzük a lángot,

az emberi nagyságot!

Szabadság, egyenlőség, testvériség! -

Megmaradt bennünk, vagy hagyjuk elveszni?

Éltetjük vagy temetjük a hőst,

az emberi nagyságot, a forradalmárt,

ki milliókért hallatta szavát

és milliókért vállalt mártírhalált?

Szabadság, egyenlőség, testvériség! -

Teszel és felelsz érte.

Gondold meg jól! - Rajtad csattanhat az ostor!

 

Albert Camus írta

"A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, -- még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat."

"The blood of Hungary has re-emerged too precious to Europe and to freedom for us not to be jealous of it to the last drop...

Hungary conquered and in chains has done more for freedom and justice than any people in the last twenty years. But for this lesson to get through and convince those in the West who shut their eyes and ears, it was necessary, and it can be no comfort to us, for the people of Hungary to shed so much blood which is already drying in our memories."

Albert Camus: A magyarok vére 

(B. E.= FaceBook)

-

csurdu - Balogh Márta

A magyarokról...

Ken Follett mit ír az Évszázad trilógia könyveiben (A titánok pusztulása; A megfagyott világí; Az örökkévalóság küszöbén) Magyarországról? Inkább az az érdekes, hogy többször megemlíti. (A magyarok igényesek…)

-

csurdu - Balogh Márta

Idézet

„A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik… sorsa értelmére, az igazságra.”

/Raymond Aron, 1966/

(M.S. = FaceBook)

-

csurdu - Balogh Márta

Vallomás + Nélküled (dalszöveg)

Lónay Gyula vallomása: "Apám, 60 évvel ezelőtt, miután a magyar nép visszavette Baranyában is a hatalmat,17 évesen másodmagával vigyázott a Pécs és Pellérd között lévő lőszerraktárra, fent hasalva a lapos tetőn, kezében géppisztollyal. Nem tudni, mi járhatott akkor a 17 éves fejében és szívében, mi volt az, ami oda ragasztotta; talán az eljövendő családjának vágya és biztonsága, mert a régi már a csillagok feletti világ lakója volt. Nem lőtt egyet sem, de odaállt, mert nem tudta, a szükség hogyan rendelkezik. Veszélyes hely volt, talán a legveszélyesebb abban az időben. Amikor elindultak volna az orosz tankok ellen a mecseki viadukthoz, hajnalban már letartóztatták őket az oroszok a kollégiumban, a kiosztott fegyvereket elvették tőlük. Többször vették el tőle az identitását: először a szülőföldjét, Dél-Erdélyt, aztán a második otthonát Észak-Erdélyt, majd Bogádmindszenten az igazgatói állását...  Szeretem ezt a napot, mert rólam és értem is szól. És tudom, hogy sok embernek vannak felszín alatt lévő kötődései ehhez az ünnephez… "(Zenét, dalt mellékelt, mégpedig az Ismerős Arcok együttes dalát: Nélküled)

"Nélküled

(Ismerős Arcok együttes  dala)

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, éljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér 
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted 
Amíg nem éltél nehéz éveket 
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk 
Mi egy vérből valók vagyunk!"

-

csurdu - Balogh Márta