Nyár a tónál (vers), Gondolatok

Mi lett a szárnyaival? A szárnya egyre erősödik, ahogy növekedik.

Csurdu: Nyár a tónál

Szárnya nőtt a napnak, szétterült a földön,
Ezernyi tollacska sugarakban röpköd.

Nyárra való napnak izzó fénye lobban,
Abban fürdik sorban, apraja és nagyja.

Ember ember hátán, éltető víz fodrán,
Talpalatnyi helyen terem a boldogság.

A természet - áldás, tükörkép a taván.
A naplemente - szülte alkonyasszonyát.

Színkavalkád újít, színezi bíborát,
Az égre vetíti színpompás játékát.

Megszakad a játék, szárnyat bont az árnyék,
Sátoros lett az éj, nem látszik a tájék.

Csak a tóvíz játszik, ezüst hídja fénylik,
Ezüstös fényében az ember mártózik.

 

Amit-akit nincs türelmed megismerni, azt hajlamos vagy lebecsülni?

Engedd el, engedd el, lapozzál! – mondják többen. . Engedném, ha tudnám, de cipelem tovább. – A vétkes hamarabb elenged.

Gyerekszáj:"Ideszáll, odaszáll, és mindenhez odaragad, mi az? – Hát a ragadozó madár!"

Szárnyak

Mi lett a szárnyaival? A szárnya egyre erősödik, ahogy növekedik.

J. K.: Hmm.. Amennyiben nem nyesegetik..

Vártam ezt a választ. Csak pozitívan...!  

J. K. : Persze pozitívan - értem én - de akkor hagyni kell szárnyallni

 

 

-

csurdu - Balogh Márta

Nyár a tónál

Csak ezen az oldalon található meg a vers, a régebbieket kitöröltem.

-

csurdu - Balogh Márta