Magamról 2007-ben (a Titkok álommásai c. könyvem bemutatása kapcsán)

A gyerek még azzal foglalkozik a legtöbbet, amit szeret (ha hagyják). Engem hagytak.
Két valódi levelet beletettem a Tükörlabirintus c.  könyvembe (Kedves Tibi! Kedves Béla!),
ebből egy kicsit megismerhetik a családomat.
 
A felnőtt korban az első pofonok után az élethez igazítjuk magunkat, talán így könnyebb.
Könyvtárosként éltem. A könyvek olvasása meghatározó az életemben. Megkérdeztem az egyik barátomat: Tudod, hogy mit szeretek? - Gondolkodni - vágta rá azonnal.
Azt is tudja, hogy az olvasás legalább akkora örömöt jelent. A diplomák az ember életében papírok, de sosem ez volt a cél, hanem a tudás, amelyet menet közben elraktároz az ember, sőt azóta is folyamatosan. Életem egyik legnagyobb öröme volt az első könyvem, a Tükörlabirintus megjelenése, de meg is gyötört utána. Nem voltam vele megelégedve, a rózsaszín szemüveg lehullt, kétkedés maradt mindaddig, míg újra nem kezdtem az írást. Rá kellett jönnöm, ha akarom, ha nem, ez is a feladataim közé tartozik.
Ma már elfogadom, és teszem a dolgomat. Kevés időm van. A könyvtárosság egész embert követel. Szerencsére jól megvagyok a munkámmal is. A magánélet és a közélet nem különül el teljesen, egymásba folynak. Szerencsém van, azt is tehetem, amit szeretek, mégpedig az új könyvek megismerését.
Az emberekkel ki tudok jönni, ha akarok. Én nem haragszom senkire, de nem biztos, hogy fordítva is igaz. Vannak nagy nekibúsulásaim, de a barátokkal sikerül ezeket feloldani.
Általában küzdök. Nehezen tudok lazítani. Szeretnék egy kicsit több szabad időt, de tudom, hogy ez nem most lesz. A szerelemmel mostanában hadilábon állok, de nem csak rajtam múlik. A mai kapcsolatok nem vonzanak, felszínesek. Jól érzem magam a bőrömben. Vannak mellettem. Időnként írok. Szórakoztatnak a gyerekszövegeim.
Szívesen olvasom újra azt, amit megírtam.
A kisember, az átlagember életét élem. Utazom, vonatozok (kedvelem) minden nap Pusztaszabolcsra. Vezetek egy könyvtárt, egyszemélyeset, a nagyközségit. ( 2008-tól  városi lett) Az időm nagy részét a munka tölti ki.
Ezt a második könyvemet már megírtam 2006 december végén, de nehezen szántam rá magam a kiadásra. Talán jobb is, mert a 2007 májusi "terméssel" gazdagodott.
Öröm van bennem. Jó látni, jó tudni, hogy végigcsináltam a munkát, kiadtam a könyvet, nem adtam fel.
 
A lélek köt, majd újból felold, mintha hiába tenné, amit tesz.
Belefúrta magát a fénybe, és az öröme lett, meg a bánata is.
Az önkifejezésnek megvannak a lehetőségei, de nagy árat kell fizetni érte.
Utat adtam, utat tettem.
Oly múlékony az idő, olyan jó lenne megkapaszkodni benne.
Erre is van példa, meg arra is, mégis itt tartunk.
Vannak intim körök, ahol úgy ölel minket a csend, szinte meg is szólal.

- Az még érdekes lehet, hogy a ritmus, a rím már óvodás koromban megérintett, szerettem költeni, kitalálni szövegeket és ritmussal együtt hangzott. Első osztályos koromban, amikor mások még alig tudtak írni, én azonban hosszú szövegeket fogalmaztam. Megvoltak a füzeteim sokáig, de érettségi után már nem fértem el a régi holmik miatt, ezért selejteztem a régi füzeteket...

Titkok álmok  mások így

Titkok

álmok 

mások

így könnyebb megjegyezni a címet: Titkok álommásai.

Általában elírják a címet (Titkok állomásai), pedig az álmok mindig többet  mondanak, mint az állomások.

-

csurdu - Balogh Márta

Levelek

csurdu.hu = Márta írásai blogja (klikk, kattintás) + levelek (klikk, kattintás)

-

csurdu - Balogh Márta