A macska (líra), gondolatok

Csurdu: A macska

Eléd szökken, hoppan,

Puhán, macskásan,

Borzolja magát,

Pamacsolja magát,

Tappancsait váltogatva,

Farkát csapdossa.

Rágcsálja,

Nyalogatja magát,

Bemutatva

Macskás tisztaságát.

 

Csaplár Vilmos: Pénzt, de sokat! - Már a könyv címe is kíváncsivá tett. Rögtön vettem belőle négy darabot, hogy megajándékozzam vele szeretteimet. - Még hordozzuk magunkban a gyermekkori meséket, a boldogság utáni vágyat. Így kutattam ennek a könyvnek a rejtélyét is. De ez nem mese!? Az író azonosul a történet főszereplőjével. Bemutatja életét a gyermekkortól napjainkig. A megszokott, zilált családi körülmények között egy fiú nevelődik. Szerencséjére édesanyja mozirajongó hölgy, aki nem bánja, ha a fiát is elragadja a film varázsa. Az iskola helyett a filmek világa lesz a nevelője. Így az ifjú bohóságokkal telve, gazdag filmismerettel halad a maga útján. Az iskolában nem jól tanul, nem remekel, de tud alkalmazkodni a környezetéhez, kedvelik. - A férfit a jó szerencséje a vendéglátás pályája felé vonzza. Az átlagosnál nagyobb emberismerete, a tehetsége, az érzékenysége, a hallatlan ambíciója meghozza számára a sikert.  Sok-sok fáradozás után eléri, hogy saját "konyhájában" főzi remek ételeit, de rövid idő után már átadhatja a "kanalat" és élvezheti gazdagságának minden előnyét. Érvényesüléséhez kitűnően kellett  ismernie a társadalom ellentmondásait, a "kiskapukat", a lehetőségek forrásait. Megtanulta módját a korrupció, a csalás stb. büntetlen alkalmazásának. Nem éppen etikus módszereihez –  mindig üzelmeit igazoló filozófiát gyártott. Elérte célját, abba a régióba került, amelybe vágyott. – A könyv stílusa végig pergő, csak az utolsó rész lassul le. A siker érzésétől felbuzdulunk, de mégis hiányérzettel rakjuk le a könyvet. Nincs más út? Hogyan tovább?

Teremtés: Egy táncjátékot képzeltem el. Edward Grieg: Peer Gynt zenéjéből azt a részt választottam, amikor a manók delejezték a fiút, szerették volna magukhoz édesgetni. Ezt három perces zenecsodát használtam fel a táncjátékomhoz. Népi táncos mesterekkel találkoztam a művelődési központban, akiktől lépéseket lestem el, amit bemutattam a tanulóknak. Arra kértem őket, hogy a zenére találjunk ki tánclépéseket. Megbeszéltük, hogy melyek azok a táncmotívumok, amelyekkel szívesen foglalkozunk. Megírtuk a koreográfiát, és lehetett gyakorolni a három perces táncjátékot. Nekem már csak az volt a dolgom, hogy nézzem őket. Maguktól begyakorolták a lépéseket. Tökéletes munkát végeztek. –  Ekkor éreztem azt, hogy az élet egy különös szférájába kerültem, előkészítettem valamit, amiért mások képesek voltak örömmel "dolgozni".

Hinni akarok abban, hogy az életünk olyan, amilyet teremtettünk magunknak, még akkor is, ha nem minden arany, ami fénylik, még akkor is, ha a teremtésre össze kell szednünk magunkat, még akkor is, ha fáj.

A tulajdonos tudta nélkül, aki más lakását használja, az bűncselekményt követ el, de más holmijának az ellopása, a kicserélése sem a bátorságot  mutatja, hanem az aljasságot.

Amikor az ember rádöbben, hogy tönkre lett téve számtalan holmija, eltűnt a textilgyűjteménye, a mostanában  vásárolt fényképezőgépe, bőröndje, kabátja, egyebe, és más élvezi a munkájának gyümölcsét, az nemcsak fájdalmas, hanem dühítő is. Idő kell ahhoz, hogy az ember feldogozza az eseményeket és megnyugodjon.