Mélyhegedű (líra), gondolatok, aradi vértanúk

Csurdu: Mélyhegedű

Ismerem már a drága hangok útját,

Megjártam már a szóló ének útját,

A titkos szellem mélységes mély kútját,

Az ősi dallam újraéledt múltját.

 

"A 13 aradi vértanú: Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek

száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári és királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

1849. október 6-án végezték ki az aradi tizenhárom vértanút, ők voltak: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos" (NET)

Madách Imre: Az aradi sírra

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Im sírotokra emlékkő se jut.

Ady Endre: Október 6.

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

Faludy György: Október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis-
vígasztalódott Vécsey.
Lahner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő; nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradtak egyedül.
- Az Al-Dunán szólt mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki-
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.

A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes csepű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldottak-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.

Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy átköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hûs lidércként messze táncolt.

Száz év s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt
Száz év s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépéstetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull hány nap, hét és hónap óta!
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet. 
 

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....

 

Cxurdu: Je memoro de niaj martiroj

*

Al altaro de niaj martiroj

Florkronojn ni metas.

*

Al altaro de niaj martiroj

Oferon ni donas.

*

Al altaro de niaj martiroj

El vortoj cxenon ni faras.

*

Al altaro de niaj martiroj

Flamon sur flamon faras,

Nuntempo al gxi venu 

Nuntempo al gxi efiku ,

La flamo futuron atingu!

 

Jókai túlélte az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot, de Petőfi és még sokan mások meghaltak. Hogyan látta a kortárs szemlélő a forradalom utáni osztrák megtorlást? A kőszívű ember fiai című Jókai regény erre választ adhat.

 

Emlékezünk? - gyász - vers

„...gyászfátyolon a csillagok

csillogdálnak gyémántosan.”

(Gárdonyi Géza)

Gyász Nap ez.
Sötét, szürke.
Vérben
Forgó
szemmel
Ordítanék szét
a világba Arad magaslatáról
Hogy a holt magyarok is meghallják.
Mert rájuk lenne szükség.
Hogy az utódoknak megmutassák:
Mit jelent a haza becsülete.
S a rongy, gaz, tolvajok is megvallják
hatalmas nyomásra bűneiket,
mert a nagy halottak vádló
súlyos tekintettel néznek majd rájuk.
Mert ennek a nemzetnek, ahogy
Annak a tizennégynek is élni kell.
Feltámadni kell.
Ha az a tizennégy tovább él
A lelkekben, a nemzet is tovább él.
Különben a hősök megfordulnak sírjukban
Látva e haldokló Nemzetet,
Kínjában sírva fakad az obeliszk is
Azon az átkozott helyen ott,
ahol a sok nagy hazafit
Veszejtették az átkozottak, ott
Fogja az angyal feltörni az első pecsétet,
Hiszen hívják istent, anyát, fiút a hősök
Látják Nincs tovább értelem e földön.
A vértanúk látják, ha szét néznek lelkükkel
Szittya ősök vére felhígult, romlott,
Az igaz magyarság temploma leomlott.
Akkor a vértanúk látják majd, hiába volt ott
Minden, hiába volt ott
Minden hiába.
Hiába a Haláluk. Forognak majd. 
Megremeg föld, az ég is, 
és vádlóként alászállnak ama tizennéggyel az angyalok.
Fennhangon, a kürtök hangját követve
vádolnak minket utódokat:
"Elfeledte Pannónia halottaikat!"
PVDTNAKLS

(csurduwebmester tette közre)

 

-

csurdu - Balogh Márta

1849. október 6.

Versek - Madách Imre: Az aradi sírra 

Ady Endre: Október 6. 

Faludy György: Október 6.

Aranyosi Ervin:  Az aradi vértanúk emlékére

Csurdu: Je memoro de niaj martiroj

zene: Kátai Zoltán - Ének az aradi vértanúkról

 *

Regény - Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

*

Életrajzok...

*

Történelemkönyvek...

*

Érdemes megnézni a vértanúk nemzetiségét...

Aulich Lajos, német honvéd tábornok
Damjanich János, szerb honvéd tábornok
Dessewffy Arisztid, magyar gróf honvéd tábornok
Kiss Ernő, örmény honvéd altábornagy
Knezic Károly, horvát honvéd tábornok
Láhner György, német honvéd tábornok
Lázár Vilmos, örmény honvéd ezredes
Leiningen-Westerburg Károly, német gróf honvéd tábornok
Nagysándor József, magyar honvéd tábornok
Poeltenberg Ernő, osztrák lovag honvéd tábornok
Scweidel József, magyar honvéd tábornok
Török Ignác, magyar honvéd tábornok
Vécsey Károly, magyar gróf honvéd tábornok

Emlékezzünk!

-

csurdu - Balogh Márta

Facebook - történelem

V. T.: Miután még több tényt tudtam meg az aradi tábornokok sorsáról, egyértelműen jobb lett volna, ha az oroszok ítélik el őket. Vagy a németek. vagy a ...bárki.

E. F.:Az oroszok nem ítélték volna el őket...szabadon közlekedhettek, megtarthatták fegyvereiket. Az osztrákok felségárulás miatt végeztették ki őket, ami hazugság, hiszen a magyar kormányt és Batthyányt az osztrák császár nevezte ki..

J. T. : Így van, az orosz cár nem ítélhette el egy másik birodalom alattvalóit, egyébként pedig az elit kozák lovas gárdákat javarészt olyan orosz arisztokraták vezették, akik európai műveltséggel rendelkeztek, több nyelven beszéltek, és becsülték a magyar tábornokok hősi harcait az osztrák túlerővel szemben. A tábornokok többsége is élhetett volna az oroszok biztosította szökés lehetőségével, de ők ezt elutasították, nem úgy mint pl. Kossuth, aki gyáván, elsőként iszkolt el török földre. Ő nem vállalta a felelősséget, csak addig, ameddig szónokolni kellett...

E. F.: Ezért érthetetlen a Kossuth mítosz ..

J. T.: Kossuth csak a szavak embere volt, a tábornokok és honvédjeik a tetteké, az önfeláldozásé. Kossuth gyáva volt az életét áldozni a hazáért, csak messziről lázított... Görgey negatív megítélésének, élete végéig tartó vesszőfutásának Kossuth elvtelen rágalmazásainak is szerepe volt, pedig Görgey sem kért kegyelmet, csak a cár közbenjárására hagyta életben Bécs. Görgey mindamellett hadvezérként, és jellemileg is százszor különb volt Kossuthnál, aki csak a kardcsörgetésben jeleskedett... A népnek Kossuthok kellenek ma is...

E. F.: Ugyanez a párhuzam Kossuth-Széchenyi kapcsolatában is, de szerencsére Széchenyit nem tudta tönkretenni, bár a betegségéhez biztos, hogy hozzájárult Kossuth felelőtlen viselkedése…de Görgeyvel nagyon aljasul elbánt… persze ha valaki olyan jól szónokol, és nyomorultak büszkeségét és nemes lelkét emlegetve lehetetlen dolgokat kér, könnyen elbódíthatja a szerencsétleneket.

J. T.: Széchenyi nem volt forradalmár, ő reformok útján békésen, és a császárság keretein belül képzelte el a magyarság felemelkedését. Széchenyi talentumához képest Kossuth csak egy felkapaszkodott, rafinált jogászprókátor volt…

R. K.: Ati, ennek fényében még érdekesebb, hogy a hóhérok fejedelméből, Ferenc Józsefből hogyan lett még az 1848-as túlélők életében Ferenc József apánk vagy csak simán Ferenc Jóska...

J. T.: Úgy, hogy közben két generációnyi idő eltelt, s az emlékezet szelektív. Ráadásul a kiegyezés mintegy szentesítette, segített elmosni a tragikus emlékeket… 

V.T.: Maderschpach Károlyné sorsát ajánlom még sokak figyelmébe.

-

csurdu - Balogh Márta