Lírai gondolatok

Gyermekbizalom - bennünket nem érhet rossz, az emberség él. Lám-lám, ez a madár milyen messzire repült, már-már alig látták, a ponttá zsugorodott derűt. Csak a tóvíz játszik, ezüst hídja fénylik, ezüstös fényében az ember mártózik. Futottam a nappal, február napjával, mely ragyogott a sárban. A fénytől megszelídül az est - emlékezünk. Égetnek még régi pofonok és ma is van, ki porig aláz? A zöld nyugalmat ad, a reményt nyújtva, fölemel.