Lélekbontó (líra), gondolatok

csurdu: Lélekbontó

Ha az élet sok háborgás,

Mint a lelked, hasonmás.

Olyan leszel, mint a szél,

Hol előtűnsz, hol elmész.

Hol a lélekbontó napsugár?

Takarja őt a felhőtánc.

 

Minden tündér az erdőben lakik? Ott is és távol az embertől, de az angyalok az emberek között élnek.

A fantáziavilág gyermekkorban alakul ki, olyan forrás, amelyben fürdőzik, ha hagyják. Amit elolvasunk vagy mesélünk a gyermeknek, azon ő elgondolkodik, visszakérdez, belebeszél, szeret visszatérni abba a fantáziavilágba, ahol jól érzi magát. – Ha jól ismerjük a gyermekünket, mértéket adunk, szépen, kiegyensúlyozottá nevelődik. Mondás:  a gyermekkorból táplálkozhatunk egy életen át.

Szinte rémisztő, ijesztő volt, ahogy viselkedett. Vajon, mi történhetett vele? Többről van szó, mint a viselkedésről, mégpedig a tettekről, a tényekről. Egy neveletlen ember nem tudja, hogy ami nem az övé, ahhoz nem nyúlhat. – „A törvény nem tudása pedig nem ment fel a bűn, a büntetés  alól."

Hogyan veszíthetünk el dolgokat? Ha nem állunk a sarkunkra.

Mit jelent az emberek számára a Facebook? Ki mit tud? – bemutatót. Ilyenek vagyunk, így gondolkodunk és így élünk.

Mit mondhatnék, amivel elejét vennénk a vitának? Ennyire voltunk-vagyunk képesek.

Gondolsz valamit, hallasz valamit, látsz valamit, csak ezek szerint döntesz és cselekszel, és nem gondolod tovább, nem nézel utána, nem elemzed?