Kristályosodás (vers), Gondolatok

Nagyon fúj a szél, döngeti a fákat, gyengíti a védelem bástyáit.

Csurdu: Kristályosodás

Int az ég – ha fürtökből fakad

és a táncot már ellejti

és zúgó égi barbár tenger

majmolja kékjét – tiszta szemét

önmagát menekíti – változik

pattogja szikráit a korai tűznek

megelégeli ritmusát a tőrnek

és kínjait földre dobálja

veri magát kőhöz – jéghez – röghöz

az örök tavaszát hűteni kívánja

fajába csap az öreg – sajátja

a megszelídített kép – égetett hasába

megszülte magát rothadó bajában

a tökindák között nyíló sárga virágát

megénekelte a költő az üszök után

sötétben a kékjét –vakító rabját

és elkölti énjét szürke sírbarát

Ha jött csupán a jogért kell szenvedni

a csontok közé bújt ördögöt elűzni

a sötétség malmából tárt karok között

megőrölt finom liszt lábad elé omol

 

Mi az, ami mellé szívesen odaállnak az emberek? Amiben az alkotó energiák összeadódnak, teremtenek.

Letisztulnak benned a gondolatok, megértettél sok mindent. Milyen állapot ez? Jó állapot, az új felé nyitottál.

 Nagyon fúj a szél, döngeti a

 Nagyon fúj a szél, döngeti a fákat, gyengíti a védelem bástyáit.

J. K.: Na most én mondom - csak pozitívan - talán pont erősíti - teher alatt nő a pálma is 

-

csurdu - Balogh Márta

Kristályosodás

Kristályosodás című vers csak ezen a lapon található meg.

-

csurdu - Balogh Márta