Kicsimnek (líra), gondolatok

Csurdu: Kicsimnek

Melyik az a virág,

Amelyik tetszik neked?

Neked adom.

Hol az a kő,

Amit fogni szeretnél.

Neked adom.

És a Nap és a Föld?

Neked adom.

Az égen futó csillagok?

Neked adom.

A játszi szellő,

Neked adom.

A hömpölygő Duna?

Neked adom.

A csobogó forrás?

Neked adom.

Mi az, amire vágyol?

Neked adom.

 

Egy jó feleség megóvja a férjét a negatívoktól, de fordítva is így van. A jót, a pozitív szemléletet oltják egymásba, hogy élni tudjanak a kapcsolatokkal, és szeressék azt is, ami adódik vagy éppen érlelődik.

Ha az ember elgondolkodik, elmereng, elmélyül az olvasásban a buszon, a vonaton vagy egyéb tömegközlekedési eszközön, akkor tovább megy, nem száll le akkor, amikor kellene? Legtöbbször így van. Mi ebből a tanulság? Az utazásnál jobban figyeljünk az úti célra, a külvilágra, a belvilágot egy kicsit tartsuk a háttérben!

Velem történt meg, éppen ma, hogy fönt maradtam a buszon, a város felé menet is, meg hazafelé jövet is. – A mellettem lévő kettős ülésen egy asszony a két táskáját az ülésre tette, maga mellé. Egy férfi kérte a helyet, a nő pedig pofákat vágott hozzá, és morgott: hová tegye a táskákat? A férfi nem törődött az asszonyság mérgével, keményen, szigorúan ránézett, és mindjárt más lett a helyzet, leülhetett. Ez a jelenet fogott meg annyira, hogy nem ott szálltam le, ahol akartam, tovább utaztam.  –  Hazafelé pedig beszélgettem a velem szemben ülő asszonykával, rengeteg mondanivalóm volt, éppen a buszon való viselkedésről, erre szolgált a figyelmem, és nem szálltam le, csak a vasútállomásnál. Kiderült, hogy nem dunaújvárosi, hanem pusztaszabolcsi volt az utazótársam, útitársam. Miért érdekes ez? Tíz évet töltöttem a kétezres években Pusztaszabolcson, mégpedig könyvtárosként.  – Megszomjaztam a sok beszéd után, vettem a büfében egy gyömbéres üdítőt.  –  Mindig történik valami váratlan? Igen. A váróteremben szintén egy pusztaszabolcsi, régi ismerőssel, egy nyugdíjas tanárnővel találkozhattam, vele is gondolatokat cserélhettünk, beszélgettünk az élet mindennapi dolgairól: a gyerekről, a házról, a tennivalókról, az egészségről… Az is igaz, hogy egészen másképpen terveztem a délelőttöt, de így sem volt rossz.

L.B.: Erre mondják Márti, hogy ha azt akarod, hogy Isten nevessen, mesélj neki a terveidről.

 

Szórakozottság

F. E.:  Jók ezek a spontán programok. Én szeretem.

-

csurdu - Balogh Márta

Mai csemege

Mai csemege: A születésnapom nem mindennapi volt, hála nektek, a sok áldó köszöntésért. Remélem, mindenkinek válaszoltam! Egy-egy szép gesztus örömteli pillanatokat adhat bárkinek. Köszönettel és üdvözlettel: Csurdu

(Köszöntések a Facebook-on)

-

csurdu - Balogh Márta