A kezdet után folytatás

A kezdet után folytatás

Előfordulhat, hogy van lehetőségünk a fő hivatásunk mellett valami újat elkezdeni, azután pihentetjük egy kicsit, és folytatjuk, ha van erre mód. Amit óraadóként elkezdtem, másfél év után abbahagytam. Lehet ilyen akkor is, amikor évet halasztunk a felső fokú intézményben, mert nyomós okunk van rá. A tudás mellett elengedhetetlen a tapasztalat, a gyakorlati ismeretek megszerzése, amihez számtalan módon hozzá lehet jutni, ha nem zavar minket, hogy nem hull az ölünkbe azonnal minden. Akadályok voltak, vannak, meg lesznek is. - Néhány évig megint csak a könyvtárral foglalkoztam, mint korábban is tizenvalahány évig, mind a gyermekekkel, mind a felnőttekkel. Most jött el az idő, hogy a dunaújvárosi MMKK felnőtt olvasószolgálatába kérjem magam, és felnőtt olvasókat szolgáljak ki. Nagyon jól éreztem magam az új helyzetemben. - Csehszlovákiában több napos eszperantó továbbképzésen készültem fel az eljövendő vizsgámra, de Magyarországon is voltak ilyen lehetőségek, amelyet inkább a külföldiek látogattak szívesen. Különösen sokat voltam együtt G. Pista bácsival, aki nemzetközi kapcsolatokat ápolt, jól beszélt  a mesterséges nemzetközi nyelven, de M. Emilt is tiszteltem, és őt is kérdeztem nyelvi  problémákról. Szükségem volt arra, hogy a kommunikációs készségeimet fejlesszem, ezért passzióból vizsgázgatni kezdtem eszperantóból: először alapfokon, majd középfokon és felsőfokon, a félelmetes hírű Idegennyelvi Továbbképző Központban, Budapesten, a Rigó utcában. A vizsgára való utazásokat inkább kirándulásként fogtam fel, csak magamnak voltam felelős érte, senki sem kényszerített erre. Vizsgázni nem mindig szerettem, kiszáradt a szám, vizet kellett innom, hogy beszélni tudjak. Ez akkor fordult elő, ha nehezebben ment a beszélgetés, bosszankodtam magam miatt. Ösztönösen is kerestem a különféle lehetőségeket a kommunikációs helyzetekre. Jó volt találkozni ismeretlen fiatalokkal, és jókat beszélgettünk, mind a szóbeli, mind az írásbeli előtt és után. Ha minden egyszerre sikerül, azt hamarabb el is felejthetjük, ez a megélt tapasztalatom. Azt mondják hétévenként komoly változásokon mehetünk keresztül, lehet benne valami. Az is igaz, hogy önneveléssel, önképzéssel, vállalkozó kedvvel, tehetséggel, kitartással, sokat tehetünk a magunk érdekében. Ebben az időben posztgraduális képzés keretében részt vettem egy féléves újságírói tanfolyamon Budapesten, amelyen jegyeket kaptunk, jól tanultam. Izgalmas, zsúfolt időszakot éltem meg. 1988-ban miniszteri dicséretet kaptam könyvtári munkámért, könyvtárosként. Ebben az évben hívtak magyar óraadónak a gimnáziumba, elsősöket tanítottam. Élveztem a tanítást. Nem volt fegyelmezési gondom, egy-két tanuló jobban megmaradt az emlékezetemben, akikkel ma is találkozom. A következő évben is meghívtak, akkor is elsős gimnazistákat tanítottam, nekik még jobb volt a tanulmányi eredményük. Különösen szerettem Sz. Zsuzsikát, aki kellemes modorú, sokoldalú és szép kislányként maradt meg bennem. Látogatták az órámat. Margit néni mondta - Márta, katedrára termettél. Igaz, hogy jólesett a dicséret, de magam is tudtam, hogy jól érzem magam az iskolában. Minden kollégát ismertem. Szívesen emlékszem vissza. Fő hivatásként 1990-ben a tanítást választottam. A Szórád Márton Általános Iskolában magyart tanítottam, de az iskolai könyvtár is az én feladatom volt. Az MMKK-val, a könyvtárosokkal megtartottam a kapcsolatot, sokat köszönhetek annak az intézménynek. Az iskola azt adta vissza, amit én adtam az iskolának. - Vannak feladatok, amelyek minden nap kihívást jelentenek, ilyen például: a pedagógusok hivatása, az iskolában egyszerre kell dolgozni több gyerekkel, ami nem egyszerű dolog. Mi minden segítheti a tanárt, hogy a legjobb formáját hozza? A korábban elért siker megerősítheti az önbizalmát, ezáltal bátrabban nyúl új módszerekhez. - Több idős pedagógussal találkozom mostanában, és azt látom, hogy megőriztek valamit az ifjúságukból, a tanítványaik hatására, mintha örök fiatalok maradnának, még ráncosan is.

(Minden kezdet nehéz (első rész) Kezdet után folytatás (második rész)

Hozzászólás

Igen, a kudarcok kellenek a fejlődéshez.

Aki fél attól, hogy kudarcot vall, az nem fogja felvállalni az új feladatokat, és egy helyben fog topogni egész életében? Attól függ, hogy kik veszik körül, ha tehetséges emberek vannak a környezetében, akkor van esélye a változásra.

- Ha valakinek minden könnyen megy, az nem biztos, hogy képes arra, hogy megértsen másokat.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás - minden kezdet nehéz - tapasztalatból tanulunk

Kedves Márta!

Ugye, hogy mindjárt más a történet. A minden kezdet nehéz című írásod nagy igazságot - kicsit negatív érzéseket keltve - mond ki. (Aki dolgozik, azt érik kudarcok.) Szerintem minden logikusan és értelmesen gondolkodó ember beláthatja, hogy fontosak a kudarcok is az emberek számára, ami a fejlődést illeti. Tehát, ezeket a kudarcokat később pozitívumként is, egyfajta tanulásként is, tapasztalatként is felfoghatjuk. Persze azon emberek esetében, akik hivatásnak tekintik a munkájukat, és nem csak szükséges rossznak, és akik akarnak fejlődni, mert fontos nekik a hivatásuk. Mint láthatjuk a folytatásban kiderül, hogy felülkerekedtél önmagadon, és igaz további fejlődés után, de nem riadtál vissza a későbbi kínálkozó lehetőségtől sem. És így nyer értelmet az előzmény, és így válik fontossá a múlt. Ha a folytatás nem ilyen sikeres, akkor tényleg végleges kudarcként élhetjük meg a kezdeti nehézségeket, amiken nem tudtál, vagy nem is akartál volna túllépni.

Hozzá teszem emberekkel foglalkozni nem könnyű feladat. Gyerekekkel pedig még nehezebb. Szóval: erős jellem, kitartás.