Kedves Tibi!

Kedves Tibi!

Annyi minden történt eddig is, meg most is. Körülötted mindig pezsgett az élet. – Hogy a Duna ott folyt el az ablakunktól száz lépésnyire, és az Öreghegy magasodott a bérházunk mellett, ez mind nagyon jó volt. – Emlékszel a derékig érő hóra? Még busz sem volt, és gyalogoltunk az iskolába. Hol a te nyakadban, hol Béla nyakában ültem, és amikor jól kitapostuk az utat, nagyokat szánkóztunk. Sokszor korcsolyáztatok a Dunán, én pedig szaladgáltam a Duna - parton vagy csúszkáltam. – Kapus voltál mindig (elemi, közép és főiskolán), és táncos, meg bokszoló. Tudom, hogy akkoriban szerettem a bokszmeccseket, mert te is ott voltál, bokszoltál. Azután jött a motorozás, meg a motorcsónakozás. Számtalanszor átúsztátok a Dunát, és felkapaszkodtatok az uszályokra, és én bámultam meg integettem. A motorral mindig olyan helyre vittél, hogy leszokjak a motorozásról, de eszembe sem jutott félni, Így sokszor késve indultál a randevúdra. A motorcsónakkal napokra is eltűntetek, és a család izgalommal várt, főleg viharban. Fogadásból leugrottatok a földvári hídról a Dunába Bélával együtt, itt már felnőttek voltatok. Én fel sem fogtam, csak büszke voltam a teljesítményetekre, de anyu meg apu mit szólhatott hozzá, azt sejtem. – A tűzoltó-versenyekre, a riporterkedésre, a labdarúgó-meccsekre szívesen emlékszem, izgalmasabbá tették a hétköznapokat. Tőled kaptam a madarakat, meg a kedvenc mókusomat is. – Megnősültél, jöttek a gyerekek. – A család, a három gyereked, és a hat kis unokád mindig vár rád. Jó, hogy így volt minden, ahogy volt. Boldog születésnapot!

Sok-sok puszi Mártitól.

Dunaújváros, 1998, 2003.

(Azóta megszületett a hetedik unoka, Lili, aki ötéves lett 2011 novemberében, és Dorka pedig 2013. október 1-én érkezett meg, hogy gazdagítsa családunkat.)

  •