Játszma (film)

Játsz/ma (amerikai pszichológiai thriller) 1997.

rendező: David Fincher

Játsz/Maszereplők:

  • Michael Douglas (Nicholas Van Orton)
  • Sean Penn (Conrad Van Orton)
  • Debora Kara Unger (Christine)
  • James Rebhorn (Jim)

 

 

Egy milliomos banki befektető, aki a tőzsdét és a politikát egyaránt jól érti, de nem szereti a meglepetéseket, mégis beleugrik egy olyan "játékba", amelyben a nyakába zuhan több tucat nem várt esemény az öccse játék-ajándéka révén. Mi is csak kapkodjuk a fejünket, mi is történik, hol van most...? Számtalan meglepő, sőt életveszélyes helyzetbe kerül. Felmerül bennünk is, hogy ki az a nő, aki melléje sodródott ebbe a rejtélyes játékba. Udvarias a nőkkel. Szociális érzékenysége nincs? Nem sok van. Felelősséget vállal: nyugdíj- és béralapról beszél, hogy nem juthat rossz kézbe. Vádaskodik, de rádöbben, hogy a történések szálait nem az fogja össze, akire gondolt. Hogy mindent latba vessen, még nyomozót és rendőrt is állít maga mellé. A játszmát, mégis magának kell kiállnia. Még az amerikai követséget is igénybe veszi, hogy kimásszon a bajból. Tragikus helyzetbe kerül, véletlenül rálő az öccsére, majd feladja, leugrik a magasból. Mi tudjuk, hogy játék, mégis elhisszük, amit látunk, de jön a megvilágosodás. Minden rendben van, ezt a játszmát végigcsinálta. Az ismeretlen hölgyről megtudjuk, hogy színésznő, Nicholas érdeklődik iránta, és a nő szívesen veszi a közeledést. Volt nyeresége ennek a játszmának? Igen. A főhős megváltozott, másként viselkedik, másként beszél az emberekkel, megtanult figyelni mások érzékenységére, egészségesebben állt hozzá a dolgokhoz.  - "Noha vak voltam, most látok "- vallomás a filmből.

Hozzászólás

Annyira mozgalmas a film, hogy szinte erőlködnöm kellett, hogy követni tudjam. Az utolsó pillanatig tart a rejtély, és jön a katarzis. A főhős megváltozott jó volt látni, hogy érdeklődik mások iránt, már nemcsak bankár, hanem társas lény is.

-

csurdu - Balogh Márta

Hozzászólás - kizökkenés a szürkeségből

Először is Fincher nagyon jó filmeket rendez. Érdemes a filmjeire figyelmet fordítani.

 


 

A Játsz/ma azért keltette fel az érdeklődésemet, mert nem szokványos módon, (amikor is megjelent és először vetítették a moziban) gyorsan folytak az események. Akkoriban ez a "sebesség" nem volt megszokott. Nagyon tetszett, hogy folyamatosan kétségek között tartja a nézőt. Valahol tudjuk/sejtjük , hogy a főszereplő életét felforgató események egy játék részei, de mégis kicsit durva beavatkozásnak gondoljuk egy ember magán szférájába (a valóságban így is lenne, de ez egy film, itt mindent szabad). A film végére, amikor a főhősünk a teljes kétségbeesésében öngyilkos lesz, rádöbbenünk, hogy mégis pozitív az egész felforgató események láncolata. Mert annyira depresszív, szürke, érdektelen életet él a bankárunk (a pénz nem boldogít), hogy tényleg szükséges a drasztikus beavatkozás az életébe. Igaz Ő azt hiszi, hogy romba dől a felépített, bebástyázott élete, egzisztenciája. S a végén kiderül, az egész egy alaposan megtervezett kaland. Mi az eredmény? A főhősünk megmenekül magától, és egy új ember születik.   

Hozzászólás

Aki sosem nézett ilyen filmet, annak elég furcsa átrágnia magát ezen a műfajon. Borzongató. Ki szereti a meglepő harcot? A legtöbb ember igyekszik elkerülni a veszélyes dolgokat, vagy a felkészülés valamire, fontos az életében, de ezek a csapdák, amelyek a filmben vannak, eléggé megviselik a résztvevőket. - A főhős pénzember, nincs bizalma senkiben, talán csak az öccsében (és az exnejében), akivel hosszú idő után, most találkozik először. Még a születésnapját is egyedül ünnepli meg. - Mivel a mindennapi életünkben is elég egyformák a napok, fel sem tűnik, hogy a bankárnak egyhangú az élete...

-

csurdu - Balogh Márta