Interjú - Beszélgetés Csurdu Balogh Márta írónővel (Holnap Magazin - Gyalus Éva)

Beszélgetés Csurdu Balogh Márta írónővel

“Az ember maga alakítja a saját művészetét, mégpedig abból, amit a külvilágból felfog és benső szűrőjén átereszt.”

Sétálva a szürke panelházak között, itt-ott megcsillan a napfény az üvegablakokon és boldog mosolyt csal az arcomra. Üde illatával, izgalmával átölel a tavasz. Számomra ilyen Ő, Csurdu Balogh Márta írónő. Hihetetlen lendülettel, mosollyal az arcán, gyönyörűen formálja a szavakat, gondolatok tömegét fonja egymásba. Észrevétlenül magával ragad a művészetek, az irodalom, és a magyar nyelv szeretetének megnyilvánulása és az a széleskörű tudás, amit magában hordoz. - Szeretettel köszöntelek. Több nyelvvel ismerkedtél meg. Az orosszal, latinnal, némettel, angollal és az eszperantóval. Honnan ered ez a rendkívüli fogékonyság a nyelvek iránt? - Csurgón születtem, a gyökereim máig visszanyúlnak ehhez a városhoz, ha lehet, ápolom a kapcsolatot rokonaimmal szeretteimmel. Balogh János nagyapám több nyelven beszélt, talán a nyelvszeretet tőle is eredhet. Apától örököltem a bölcselkedő hajlamot, a tettre készséget, a tehetséget – anyától pedig a lelki mélységet, az eredetiséget és a különleges memóriát. Édesanyám olyan könnyen formálta a szavakat, hogy öröm volt hallgatni. Az idegen szavak ragadtak rám, ahogy meghallottam, már meg is jegyeztem azokat. - Jelenleg eszperantóra fordítasz... - Körülbelül a 20-as éveimben jártam, amikor Ponori Thewrewk Aurél, (a híres csillagász, több szakkönyvnek a szerzője, kiemelkedő egyénisége mind a világ, mind a magyar eszperantó mozgalomnak,) az eszperantó költő, adott a költeményeiből, hogy lefordítsam, és most érkezett el az az idő, hogy ezekkel foglalkozzam. Nagyon élvezem ezt a munkát, teljesen más átadni a vers mondanivalóját, hangulatát akkor, amikor azt lefordítjuk. - Honnan ered az irodalom, az olvasás szeretete? - Mind gyermek, mind felnőttkoromban minden foglalkoztatott, leginkább a tudásvágy hajtott. Eleven, mozgékony kislány voltam és ez megmaradt a felnőtté válás folyamán is. Szeretem a zenét, az ütemet, a ritmust. Szerencsére lehetőségem volt zenével is foglalkozni, nyolc éven keresztül magánórákon zongorázni tanultam. Nagyapám volt, aki megismertetett az Ő régi könyveivel, együtt olvastunk. A hallottakat pedig a saját szűrőmön átengedtem, és átengedem máig is. - Több könyved megjelent, emellett érdekes gondolatokat, aforizmákat is írsz, valamint filmekről, könyvekről a Te érdekes látásmódod szerint mutatod leképezéseid. Honnan ez a széles látásmód? - Mindennek, amiről írok a valóságból, az irodalomból (lehet szépirodalom vagy szakirodalom) a művészetből táplálkozó gyökerei vannak. Rendszeralkotó vagyok abban az értelemben, hogy inkább kitaláló vagyok, mint szervező, bár ha az érdekünk megkívánta, akkor képes voltam megszólítani embereket, szervezkedtem, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy legyen közönségünk. Könyvtár-magyar szakon végeztem a főiskolát. Tizenhét évig dolgoztam a dunaújvárosi Munkásművelődési Központ és Könyvtárban könyvtárosként. Ezalatt az idő alatt voltam óraadó magyartanár, először általános iskolában, azután a gimnáziumban, és főállásban is tanítottam, majdnem tíz évig. Majd a pusztaszabolcsi könyvtárban könyvtárvezető lettem, ahol rengeteg könyvet megismertem, sok emberrel kerültem személyes kapcsolatba, igazi „életiskola” volt a számomra. Ragaszkodom a múltamhoz, ahhoz, hogy jó volt beszélgetni, szerettem a gondolatokat kicserélni, sok jó élmény ért. Mindezek mellé párosul az, hogy könnyen faragok rímeket, könnyen jönnek a gondolatok, amelyeket igyekszem feljegyezni. - Mióta publikálsz? - A 80-as években név nélkül írtam néhány könyvismertetést a Dunaferr hetilapba, majd a 90-es évek végén inkább verseket, meg egy-két publicisztikát, a Penta Rádiónak pedig hanganyagokat készítettem, amelyeket Hogy az ember is megmaradjon! című írásaimból szerkesztettem. Tulajdonképpen 2001-től rendszeresen publikáltam a Szabolcs Híradóban. Megjelent 2005-ben a Tükörlabirintus című könyvem, amely válogatás a verseimből, a kisprózámból. A második könyvem 2007-ben látott napvilágot, Titkok álommásai címmel, amely egy aforizmás kötetem. Harmadik könyvem, kissé eltér az előző kettőtől, ez 2011. május végén került a nagyközönség elé, Lili - röpke lepke röptetője című gyermekkönyv, amely babáknak, óvodásoknak, kisiskolásoknak szól, de a felnőttek is élvezhetik. - Érdekessége a harmadik könyvednek, a pici könyvjelzők... - Igen, kicsi könyvjelzők, vagy kártyák készültek a könyvhöz, amelyen megjelennek Zemplenszky-Pénzes Petra kedves rajzai a rövid versek mellé, azok így könnyen, játékosan tanulhatók. - Jelenleg mivel foglalkozol? - Filmekkel is foglalkozom, az utóbbi időben 42 filmről írtam szösszenetet. Szerencsére még mindig érdekelnek a könyvek, lehet nehezebb-könnyebb hangvételű, ami pedig inspirál, arról írok is, ez lehet szösszenet, vagy egy-egy gondolat, részlet, ismertetés... Nagy segítségemre van ebben a technika, az internet. Van saját weboldalam, ahol rendszeresen publikálok. - Tervek a jövőre nézve? - Most úgy érzem, egypár év szükséges önmagamra, arra, hogy rendszerezzem a gondolataim, megérjenek bennem a dolgok akár egy új könyvre. - Köszönöm a beszélgetést. Szívesen ajánlom a kedves olvasó figyelmébe Csurdu Balogh Márta írónő írásait, gondolatait, amelyet megtalálhatnak a http://www.csurdu.hu/blog weboldalon. (Nagyon jók a keresési lehetőségek, egy-egy szóra is találhatunk szövegeket.) Ritka manapság találni olyan embert, aki ilyen intelligenciával, tudással és tudásvággyal rendelkezik, érdemes ellátogatni hozzá.

Gyalus Éva (Holnap Magazin, május)

Lili – röpke lepke röptetője

Lili – röpke lepke röptetője –
Kint is vagyok, bent is vagyok,
Itt is vagyok, ott is vagyok,
Megváltozom – átváltozom,
Hol ez vagyok, hol az vagyok...
Virág vagyok, illatos,
Rám szállhat a pillangó.
Lepke, pille, pillangó,
Pillekönnyű, ragyogó,
Röptetem, ha akarom.