Hogy mersz... (líra), gondolatok

Csurdu: Hogy mersz...

Hogy mersz élni? Amikor én vegetálok.

Hogy mersz lelkesedni? Ha én lelketlen vagyok.

Hogy mersz érezni? Ha én nem akarom.

Hogy mersz kiállni? Ha én háttérbe szorulok.

Hogy mersz vitázni? Ha én nem vitázok.

Hogy mersz az emberekre hatni? Ha én nem tudok.

Hogy mersz bizakodni? Amikor nincs semmi, ami erre biztatna.

Hogy mersz számolni? Ha én azt mondom, hogy nincs megoldása a példának.

Hogy mersz elmenni? Amikor én maradok.

 

A Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Galéria a XXI. századnak megfelelően, mind technikai, mind esztétikai igényességgel oldotta meg a feladatát. Jelen volt a mozi, hangok képpel, a mű, a tájékoztató és mindaz, ami megszólíthatja a közönséget. 

A Frida Kahlo kiállítás (2018. XI. 4-ig) pedig szinte egy vetítőterem, de annál azért  több, hiszen a sötétséget a megvilágított művek oldják fel, a  "Frida naplója"  mozijának szinkronhangja pedig érzékelteti a festőművész drámai hangját és életét. 

 

WORLD PRESS PHOTO 2018.
szeptember 20 - október 23.

KIÁLLÍTÁS
161 díjazott kép az elmúlt év eseményeiről. Válogatás 4,548 fotóriporter, 73,044 pályázatra küldött fotójából. (Helyszín: Nemzeti Műzeum)

KÍSÉRŐ KIÁLLÍTÁS
"25 év legszebb magyar természetfotói"
Jubileumi válogatás a NaturArt pályázatának díjazott képeiből.

Mi van a világban, mit mutatnak a fotók? Ha csak a sajtófotókat néztük volna, elég lehangoló, sőt sokkoló, borzoló, megrázó képek sorát láttuk volna, a háborúk áldozatait, a sok bajt, az éhező gyerekeket, a nyomorgó és a menekülő embereket. Csak kevés sajtófotónak van pozitív mondanivalója. Mi viszont megnéztük a természetfotókat is, amelyek feloldották a keserű, szétdúlt világot a természet és a technika szépségeivel.

Magyar Nemzeti Galéria kiállítása: Frida Kahlo nyomában.  Különleges kiállítás, élményt ad.

Nem értett egyet azzal, hogy szürrealista festő lenne, ő csak a valóságot festi meg, ezt állította.

A magáról és másról festett portréi lenyűgözőek, nagyon színesek, a mexikói, mesztic színvilágból fakad..

A nonfigurális képei pedig utánozhatatlanok.

Frida, a festőnő mindig fantáziál, belsőből fest, a férje pedig azt festi meg, amit lát.

Frida úgy hatott a  művészekre, hogy utánozták színvilágát, eszközeit, szenvedélyességét...

Filmet néztem Fridáról, arról az emberről, aki képes volt felülemelkedni a gyermekbénulás maradványain, az egyik lába rövidebb lett. Majd gimnazista korában egy buszbalesetben szinte felnyársalta egy rúd, alig tudták megmenteni az életét. Gipszágyban feküdt, még a feje is be volt pólyálva, az egész teste összetörött. Nemcsak a fizikai fájdalmat kellett elszenvednie, hanem azt is, hogy elveszítette a szerelmét. Édesanyja egy olyan festőállványt csináltatott az ágyra, meg tükrös mennyezetet, hogy festeni tudjon. Eredetileg orvosnak készült, de lemondott róla, és festő lett.

Találkozót kért Mexikó nagy festőjével Diego Rivera-val, a nagy szerelmével, akivel össze is házasodott kétszer is, de nem volt feszültségmentes ez a házasélet. Mindkét ember művész egyéniség, Diego pedig nem könnyítette meg az együttélést, amire Frida is a maga módján válaszolt. Frida a naplójában szinte versben vallja meg Diego iránti szerelmét, az utolsó sorokban írta: „Diego az örökkévalóság.”

 

Kiállítások - kiemelem a szövegből

Budapesten (Pesten és Budán) a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Galéria a XXI. századnak megfelelően, mind technikai, mind esztétikai igényességgel oldotta meg a feladatát. Jelen volt a mozi, hangok képpel, a mű, a tájékoztató és mindaz, ami megszólíthatja a közönséget. 

A Frida Kahlo kiállítás pedig szinte egy vetítőterem, de annál azért  több, hiszen a sötétséget a megvilágított művek oldják fel, a  "Frida naplója"  mozijának szinkronhangja pedig érzékelteti a festőművész drámai hangját és életét.

-

csurdu - Balogh Márta