Halottak napja (vers) Sírom sírja (líra) Emlékezünk (vers)

Szólít a csend harangja, halottak napja van.

És anyám, apám lelke megérint gyakorta. 

Bejárom lelki utamat, síri csend van, 

Az én szeretteim szívemben lakoznak.

 

Csurdu Balogh Márta: Sírom sírja

A sírom sírját látom.

Egy szál gyertya ég rajta.

Magamnak gyújtottam.

 

Csurdu: Halottak napja  

Az életben is, a halálban is osztozunk.

Az élet a halállal együtt jár - meghalunk.

Ha el tudjuk fogadni, ha nem - van temető, 

Az életünk nyers valósága -   a temető. 

 

Szólít a csend harangja, halottak napja van.

És anyám, apám lelke megérint gyakorta. 

Bejárom lelki utamat, síri csend van, 

Az én szeretteim szívemben lakoznak.

 

Szólít a csend harangja, halottak napja van,

És díszben a temető, ünnepre öltözött.

Gyertyák, fények, virágok, csillagok, lángocskák, 

Mutatják magukat, nyugalmat lehelnek ránk.

(A fénytől megszelídül az est, emlékezünk.)

 

Csurdu Balogh Márta: Emlékezünk 

A múlt mindig megszépül,

Nem vagyunk már benne,

Az emlékekre épül,

A képes képzeletben.

 

Elmentek mellőlünk,

Kevesebben lettünk.

Gyászolunk, kesergünk,

Szívünk-lelkünk gyászban.

 

Fájdalommal terhes a lét,

Hiányokkal élünk.

A szó is elhalványul,

Ha emlékezünk.

A fénytől megszelídül az est...

A fénytől megszelídül az est, emlékezünk.

-

csurdu - Balogh Márta

"S a csillagok köréből elbolyongva..."

Fájhat a hiánya, de örülj annak, hogy volt.

 

Közhely: minden ember másként gyászol.

 

"S a csillagok köréből elbolyongva 

magányba hull a súlyos éji föld."

(Rainer Maria Rilke)

-

csurdu - Balogh Márta