Halottak napja (líra), Gondolatok

Csurdu: Halottak napja  

Szólít a csend harangja, halottak napja van.

És anyám, apám lelke megérint gyakorta. 

Bejárom lelki utamat, síri csend van, 

Az én szeretteim szívemben lakoznak.

 

Az életben is, a halálban is osztozunk.

Az élet a halállal együtt jár - meghalunk.

Ha el tudjuk fogadni, ha nem - van temető, 

Az életünk nyers valósága -   a temető. 

 

Szólít a csend harangja, halottak napja van,

És díszben a temető, ünnepre öltözött.

Színek, fények, virágok, csillagok, gyertyaláng, 

Mutatják magukat, nyugalmat lehelnek ránk.

(A fénytől megszelídül az est, emlékezünk.)

 

Egy helyzet, nem fogadja el egy boltban a pénztárgép a kártyánkat. Elfogadjuk az elutasítást, ahelyett, hogy kipróbálnánk a kártyát egy bankautomatával. Ha csak az embereket próbáljuk megismerni, és a tárgyak használatát mások döntésére hagyjuk, és nem járunk utána a dolognak,ez is lelombozó lehet, mégpedig a tehetetlenség, az ismeretek és a kontroll, az ellenőrzés hiánya miatt. 

Az egyik ismerősöm próbált segíteni egy-két alkotó embernek, hogy összehozza őket. Ez nem ilyen egyszerű. Az írás és fordítás, maga az alkotás, magányos munka. Az alkotó maga építi ki az „alkotóműhelyét”.

Nemcsak a bonyolult helyzetekre lehet nemet mondani, hanem az egyszerű helyzetre is. Példaként: jön valaki  hozzád, egy ismerősöd, de te nagyon belemerültél a munkádba, a csúcspontra jutottál a hatodik könyved szerkesztésében, és túlzottan feszült vagy, kihegyezettek az idegeid, nem vagy képes elviselni a másikat, nem vagy fogadóképes, ilyenkor szabad nemet mondani, még akkor is, ha nem jön többet az illető. – Ahogyan gondolkodunk, úgy viselkedhetünk? Legtöbbször igen, de mások gondolatai és viselkedése is befolyásolhat, minket.

Nem értik meg az emberek, hogy miért nem kiabálok, ha nekem van igazam. Azért, mert a sok kiabálásban észre sem vesznek még egy kiabálást, hiszen a szokatlant jobban megjegyzik, mint a mindennapost. Arról pedig nem is beszélve, hogy próbálom megérteni az embereket, és hinni akarok mindabban, amit őszintén mondanak nekem.

„Mindnyájan kiálljuk a próbát, de sohasem az történik és sohasem úgy, ahogyan mi szeretnénk. Azért haltak meg a barátaim, hogy engem megmentsenek.” (Film: A vadon foglyai)

Hogyan játszottak a pólós magyar lányok az elődöntőben a hollandokkal a barcelonai Eb-n? Küzdöttek. Mi lőttük az első gólt, mégis a hollandok nyerték a negyedet is. Próbáltunk felzárkózni, még a győzelemre is lehetett volna esélyünk, mégsem sikerült. Nem vagyok elégedetlen, a magyar csapat nem volt gyengébb a holland csapatnál, csak egy hajszálon múlt, hogy sikeresek legyünk és nyerjünk, de vesztettünk, kikaptunk, 8:7 lett a meccs eredménye. – A bronzéremért még játszhatunk, megérdemelnénk az érmet. Hajrá, magyarok!

Azt mondtad, hogy elköltözött… - Igen, a szívemből.