Húsvétra (líra), gondolatok

Csurdu: Húsvétra

Barka virága húsvétra hangolt,

Kezemben kancsó, kancsóban óbor.

Zenészek húzzák, zenészek adják

Hangoló magunk – hangoló magunk.

 

Aki kihasználja a másik embert, abból előbb-utóbb válás lesz. Miért mondom ezt? Fontos, hogy csak annyi terhet rakjunk a másik ember vállára, amennyit elbír. A beszéd is segít abban, hogy világosan lássuk egymás terhelését.

Mi vesz körül bennünket? Amire szükségünk van, de lehet gyűjtemény is.

Ülök a kád szélén, gyógykrémmel szappanozom, mosom a lábam, halbőrű lettem. Elgondolkodom. Felújíttatom a fürdőszobát. Sajnálom kidobatni a kádat, mindig is szerettem, nehezen válok meg tőle, mégis megteszem. Siratom? Igen. – Ki hogyan éli meg a változásokat? Személyfüggő.

Egész életemben komolyan vettem az embereket, foglalkoztam velük, ahol tudtam segítettem.  Miért mondom ezt? Azt érzem, hogy nem hiába tettem, végig merek menni bármelyik úton a városban. A találkozások jó érzéssel töltenek el.

Ahol a bizalom nem a másik ember belső értékeire, hanem csak külsőre, a látszatra épül, hamar megjárhatja az ember. Hogyan ismerhetők meg a belső értékek? Az emberek megnyilvánulásai és a beszédük, a világlátásuk sok mindent elárul, de a tárgyaik, a holmik, a környezetük is árulkodik. Fontos, hogy a megérzéseinket ne hessegessük el, a jó megoldást sugallják a legtöbb esetben.