Hópihés vacok a világ (líra), gondolatok

Csurdu: Hópihés vacok a világ

Fénytől terhes a vakító fehér táj,

havas kelyhek, havas medrek, havas ágy,

s a lovak nekifeszülnek, nyihognak,

és szemüket a káprázat tartja fogva.   

 

Havasok útján, lovas szánon ülünk,

végtelenbe vesző hófüggöny felül,

ahogy a fák alatt a szánnal megyünk,

halad a szán, gyorsul az út, telelünk.

 

Vigyázzuk most a szánkós reggeleket,

a hólabdás csatákat, a hóembert,

a sízést, a korcsolyát, a telet.  

 

És a hó magát kelleti fehéren,

hópihés vacok, hóbucka fehérben,

csillogtat emberit, szemet, gyereket.

 

A Lili barátságot kötne a Lalival, de a férfi habozik. Lili pedig azt mondja neki: te inkább gondolkodsz, mint érzel. A nő rátapintott a lényegre. A fordítottja is igaz lehet, mégpedig az, hogy Lili habozik... és a férfi tapint rá a lényegre. Ez nem jelenti azt, hogy esztelenül, csak az érzelmeknek éljünk.

Úgy tűnt, hogy érti, amit mondok, de a tettei mást mutatnak.

Ki hogyan éli meg ugyanazt a helyzetet? Minden azon múlik, hogy mennyire tapasztalt, milyenek a képességei és hogyan dönt, milyen megoldást választ.

Egyszerű eset. Valakit rosszkor hívtál telefonon, nem ért rá. Meg is érted, de az új telefonod önállósítja magát, nem tudod még jól használni és véletlenül újból felhívod azt a személyt, aki kérte, hogy most nem alkalmas az idő a telefonozásra. Nagyon kényelmetlen, mert nem tudod megszakítani a hívást, hiába nyomkodod a megfelelő gombot. Ő azt hiszi, hogy szórakozol vele, pedig csak arról van szó, hogy még nem mindig tudod biztonsággal kezelni a telefonod.

Végre eljutottam odáig, hogy sok mindent kidobálok a szekrényemből, lomtalanítok, a ruhaneműt pedig  elviszem a ruhagyűjtőbe. Nem mindennapi munka több évtizedes gyűjteményt ellenőrizni, amikor a tested már nem úgy működik, mint a közlekedési baleset előtt. Mégis belekezdtem apakolásba és végig fogom csinálni.