Gyógytornán (szösszenet), gondolatok

Csurdu: Gyógytornán  Voltak már úgy, hogy elmentek gyógytornára, és nem maradtak ott tornázni? Legyőzve a méltóságom, nekem ezt is sikerült összehoznom. Arra gondoltam, hogy segíteni fognak,

hogy megerősítsem a komfortzónámat. – Három alkalommal Fannival tornáztunk, nagy megelégedésemre. Most egy új tornásznő szólított minket, meg is lepődtem, nem beszéltünk arról, hogy nem ő lesz velünk mindig. A szoba azonban ugyanaz volt, de a megszokott ágyamon füzetek és egyebek voltak, elég kényelmetlen ez a helyzet. – Miért az asztalt kértem a tornához? Mondhatnám, hogy szeretek magasan lenni, de az igazság az, hogy nehezen tudok a földre lefeküdni, meg felkelni, meg fölállni, nem szerettem volna, ha rám várnak a többiek. – Nekem nem mindegy, hogy melyik ágyon kell tornáznom? A másik ágy messze volt a tornásznőtől, aki a számítógép mellett szokott ülni, és ráadásul beszélgettek az ágy mellett. Zavart. Hogyan fogok így tornázni, ha nem hallom a tornásznő hangját? – Már megint csak a kifogás! Legyél szemfüles! – Az ágy egy műtőasztal, kell hozzá párna, meg lépcső is, hogy felmászhassak rá. – No, látod, tudod te, hogy mit kell tenni! Megtaláltam nagy nehezen a párnát. – Ügyes vagy! Kerestem a lépcsőt is, odavittem, akkor láttam, hogy a műtőasztal alatt volt már egy. – Ez aztán tényleg nagyon felháborító! Két létrára kell állnom! Most már teljesen elveszítettem a komfortérzetemet. – A komfortérzetedet? Hogyan veszthetted volna el, hiszen nem is volt. Mit teszel most? – Lekaptam a törölközőmet az „ágyról” és csak annyit mondtam, nem érzem jól magam, rosszul vagyok. – Ez aztán a jó megoldás, a feladás! A tornásznő is csúcsformában volt. – „Ha rosszul van, máskor ne is jöjjön ide” – hangzott a kioktató mondata.” – Így jár az, aki többet akar, mint amire lehetőség van.

Beleraknád a könyvedbe ezt a szösszenetet? – kérdezte valaki. A válaszom: nem. Nem rólam szólnak a könyveim.

 

Ki mit enged meg magának? Ha szembesülünk ezzel,  hamarabb kiismerjük-megismerjük az embert.

Elvárás van, viszonzás nincs. Milyen magatartás ez? Önzés.

 

Egy másik napon a gyógytornán

Egy másik napon:  Ha az embernek van már egy tapasztalata valamiről, fel tud rá készülni. Felkészültem. – Hogy van? – kérdezte mosolyogva a tornásznő. – Nagyszerűen – feleltem kedvesen. Parányi édességgel kedveskedtem. A körülmények nem változtak, ugyanabban a szobában, ugyanúgy az egyik ágyon füzetek voltak, beszélgettek az ágy mellett, a lábamnál, ahol én feküdtem, mégis más volt a légkör.  Mellettem álltak. Pompásan éreztük magunkat. – Ha az ember tudja, hogy mi vár rá, el tudja fogadni, ha akarja.

-

csurdu - Balogh Márta

Gyógytornán - hozzászólás

Beleraknád a könyvedbe ezt a szösszenetet? – kérdezte valaki. A válaszom: nem. Nem rólam szólnak a könyveim.

-

csurdu - Balogh Márta

Gyógytornán - hozzászólás

"Szórakoztató lehet? Nem, Márti nem szórakoztató, mert van egy olyan érzésem, hogy ez megtörtént és éppen ezért dühít. Az a helyzet, nekem rohadt nagy pofám van, de amikor nem vagyok a topon, amikor elesett vagyok, amikor fájdalmaim vannak, nem tudom magam megvédeni, és ez nagyon dühítő, elkeserítő. Elkeserítő, mert az az ember, aki azért kapja a fizetését, az a munkája, hogy nekem segítsen, az még rúg is belém egyet, amikor a földön vagyok, ez pedig nagyon dühít!!!" (Facebook, D. H. I.)

Igen, először én is így reagáltam, ahogy te, de elgondolkodtam azon, hogy a fiataloknak mennyi mindent meg kell oldaniuk (bár nemcsak a fiataloknak), és nem mindegyik van topon, le van kötve a számítógéppel, nehezen tudja megszervezni a munkáját, nincs sok tapasztalata, nem látott jó mintákat és egészséges tenni akarást. Eddig képes voltam megsegíteni magam és másokat bármilyen helyzetben, most pedig nem tudtam felülemelkedni a dolgokon. Akár a földön is tornázhattam volna egy kis segítséggel, ha nem húzom fel magam. - Gúnyolódtam egy kicsit magamon, nem árt, ha kifigurázhatom magam, az öngúny egészséges és önnevelés is. Terápia is? Igen, az is.

 

-

csurdu - Balogh Márta