Gondolatok, legenda

A halászkirály legendája  
A legenda: a királyt fiú korában próba elé állították, magára hagyták egy sötét erdőben. Látomása támadt: a szent Grál jelent meg előtte. A hatalom, a dicsőség,

a szépség káprázata elvakította. A lángokban álló kelyhet meg akarta szerezni, benyúlt a tűzbe. Összeégette a kezét. Az idő múlásával a seb egyre jobban fájt. Nem bízott az emberekben, nem szeretett senkit. Mígnem egyszer palotájába tévedt egy bolond, aki adta magát. Mivel a király szomjazott, teletöltött vízzel egy kelyhet, odaadta a királynak, akinek begyógyultak a sebei.

- Hogy lehet az, hogy lovagok keresték a szent Grált, és nem találták, te meg abból oltottad a szomjam!- kiáltott fel. 
- Szomjaztál, én pedig vizet adtam - felelte egyszerűen a bolond.

 

Lehet, hogy sikerült elérned, amit akartál, de elvesztettél valakit, aki eddig képes volt melletted állni.

Min múlik, hogy a gének mellett, milyen lesz az az alap, amit megépítettél magadban? Azon, hogy milyen hatások értek, kiket engedtél közelebb magadhoz. Az alap nem mindig látszik. A további fejlődés lépcsőfokainak megépítése viszont már látványosabb.

"A zene azt fejezi ki, amit elmondani nem lehet, és amiről hallgatni sem lehet." (Victor Hugo)

"Az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, és mások nem tehetik boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni." (Rousseau)

"A küzdelem során mindig azt keressük, hogyan védjük gyenge oldalunkat, miközben az ellenség oda csap le, ahol védtelenek vagyunk - oda, amiben a legjobban bízunk." (Paulo Coelho)

A hétköznapokon többször elhangzik a "barátom" kifejezés, akkor is, ha csak üres címkének használjuk a szót, és akkor is, ha hasznot akarunk húzni az ismeretségből…

 

Honlapom...

A honlapomnak kicsi a tárhelye. Folyamatosan törlök lapokat és újakat szerkesztek.

-

csurdu - Balogh Márta