Gondolatok, Húsvét előtt

Vagy idegennek, vagy odavalónak érzed a magad egy nagyobb társaságban? Az attól is függ, hogy jól vagy-e. Ha rossz állapotban vagy, nem tudsz örülni a lehetőségnek, akkor inkább ne vegyél részt egy-egy találkozón.

Örömtáncon: Pihenésképpen lassú zenére keringőzünk. Kört alkotunk. alaplépések: a váltólépés, keringőlépés, Forgás is van benne. Kifordulsz, kifelé nézel, előrelépsz, hátralépsz,  oldalra lépsz, befordulsz befelé nézel előrelépsz, hátralépsz, oldalra lépsz és úgy táncolsz mindaddig, míg a zene tart.

Ha ösztönösen táncolunk, nem tudatosítjuk a lépéseket, nem biztos, hogy el tudjuk mondani, hogy milyen táncelemek vannak benne. - Olyan is előfordulhat, hogy el tudja mondani, de nem táncolja el?

Nem bírja, nem tudja elviselni, ha valaki többet tud nála, fölötte áll, igyekszik a maga módján érvényesülni, rábeszél, lealacsonyítja.

Babits Mihály: Húsvét előtt

Húsvét előtt
`... egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,

Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.

Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.

Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.

Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.

Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.