Gondolatok, Ballagásra, Sírtak a hetedikesek is

Historia est magistra vitae. (A történelem az élet tanítómestere.)

A világ, a világtörténelem, a magyarok történelme, sok olyan igazságot hordoz, amivel nem könnyű szembesülni. Az is természetes, hogy az emberek jól akarnak élni, de nem

mindegy, hogy milyen áron. Az ókortól napjainkig számtalan olyan esemény született, amelynek megvannak a tanulságai. Egy-egy nemzet történelme mindig tudott példát adni más nemzetnek. Nem azért születnek a nemzetek közötti szövetségek, a nemzetközi társulások, hogy egymást gyengítsék, hanem azért, hogy megerősödjenek. A nemzeti önállóság minden államnak szuverén joga. Lehetnek olyan láthatatlan pénzemberek, akik még a kormányok felett is uralkodhatnak, igazi veszélyforrások? Pénzelik a terrorizmust, az erőszakot, konfliktusokat gerjesztenek? A háborúk kitörése mindig gerjesztett, a bolhából is elefántot gyártó koholmányokból… Ha bátorság kell, okosság, józan ész, akkor minden egyes ember észretér? A történelem szelét a bőrünkön érezzük. 

Észak - Afrikából milliók fognak bevándorolni Európába?

A nyelvünk ideája nem illúzió, ha teljesen birtokoljuk a magyar nyelvet, más nyelvet is könnyebben tanulunk…

Minden program azon múlik, hogy mennyire tudsz alkalmazkodni a helyzethez, ha ezt gyakorlod, nyert ügyed van.

 

Csurdu: Ballagásra 

Ezen a hajnalon virágokat szedtünk,

A mi iskolánkat díszbe öltöztettük.

Mint a méhecskék, úgy lepjük el az udvart,

Szorgos zümmögéssel, mint a zúgó méhkast.

 

Ünnepre hangolunk, búcsúztatók vagyunk,

A búcsúballagásra - most búcsúztatunk.

Virággal borítjuk útját a holnapnak,

Ez a virágos út vezethet továbbra.

Élvezzétek most a virágok illatát,

Az illatárban úszó pompás iskolát!

 

Ahogy a nap szórja ezernyi sugarát,

Úgy szórja rátok, a sors keze áldását!

 

Az emlékek folyója hömpölyög bennünk,

Ezernyi alakban adja magát nekünk.

 

Példaképeink - a nagyok - ti voltatok,

Mindig utánoztuk, amit ti tudtatok.

 

Igaz, hogy itt vagytok, itt álltok előttünk,

Habár úgy érezzük, ezt is percben mérjük.

Nemcsak fecske módra költöztök el tőlünk,

Örökre elmentek, nektek búcsút intünk.

Nem várhattok arra, hogy mi is felnőjünk,

De megnövünk mi is, utánatok megyünk.

 

Ahogy Atlasz vitte hátán a hegyet,

Úgy bírjátok ti is a tengernyi terhet!

 

Az ember titka - jól csak a szívével lát.

Minden körülményben ember marad - helytáll.

 

Igazi nagy kaland és nemcsak illemtan,

Gavallér - becsület - bennetek megfogan.

 

Tehetségtek magja a tudás aranya,

Útravalóra adja, minden iskola.

Legyen immár tele úti tarisznyátok,

Az iskola szelleme vigyázzon rátok!

 

Sírtak a hetedikesek is

Nem tudom, miről szól az élet - mondja a vers. Majd énekszó csendül: Ha én rózsa volnék... furulyaszó kíséretében. Ballagás diákszemmel (Ballagásra) - folytatják a gyerekek. - Ne mondd! - így is lehet szólni. -  Újabb  gyönyörű dallam, a Honfoglalás zenéje zengi be az iskolát. - Mi mindig búcsúzunk - szavalják a nyolcadikosok. - Majd  - A Nap nyugodni tér - ének zenével (közösen). - A ballagási műsor csodálatos volt. Élménye maradandó lehet, mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. - Sírtak a hetedikesek is. Mi lesz velük, ha ők ballagnak?