Gondolatok, Ajándék

Egy borostás  arcú férfi sárkányként gázolt végig a SPAR-ban, mindenki az útjába volt, menekültek előle az emberek.

Két összeillő embert mindig jó látni, bárhol vagyok.

Ketten beszélgetnek az orvosi rendelőben: Én már nem lennék orvos, bár gyermekkorban kacsintgattam abba az irányba. Nem könnyű nekik. Annyi új nyavalya van, amire még nincs is rálátásuk, csak találgatnak… Van rutinjuk, rátalálnak a megoldásra. Többször melléfognak. Lehet. A táplálkozással is gond van… A föld … a légkör is szennyezett. Hagyják, hogy külföldi szemetet a magyar földre hozzák…Jó pénzt adtak érte. Minden megtörténhet. A kínaiak még tojást is csinálnak, tyúk nélkül. (Ez az utolsó mondat tetszett a legjobban.)

Veletek lehetek - ez a legnagyobb ajándék 

Ne sírjál, gyöngy hull a mélybe - mondta Zsulau a kislányának. A gyerek nem értette a beszédet, de tetszettek neki  a szavak, és abbahagyta a sírást. - Megdöbbenthet minket ezernyi dolog, sorolhatnánk a meglepetéseket, de jön a Karácsony és elhessegetjük a rosszat. Fészket raknak bennünk a jó gondolatok: Veletek lehetek - ez a legszebb ajándék. A "fölhajtás" csak akkor jó, ha mi is érdekeltek vagyunk benne. A jó gondolkodás: örökség, intelligencia, adottság, olvasottság, kulturáltság, műveltség kérdése, lehet a rugalmasság, a megfelelő szemléletváltás, a fejlődés függvénye is. Hát, így van ez. A szeretet ünnepén a szeretteinkre, az emberekre, a világra kellemes képet vetítünk. Bárcsak mindig így élhetnénk! Szeretnénk lazítani, kellemes kérdésekkel foglalkozni, ajándékozunk, hogy örömöt lássunk, kis boldogságot kapjunk. Gyarlóságaink: az önzés, a féltékenység, az irigység, a sértődöttség, ragaszkodás a korábbi kellemetlen gondolatokhoz, makacsság és egyéb rossz tulajdonságaink Karácsonykor megszelídülnek. Más-más nézőpontból látjuk a világot, mégis vannak közös pontok: kapcsolatok lehetnek intimkörben, társadalmi körökben, közösségekben. A találkozások egyre fontosabbak lesznek, ahogy múlik az idő. Bölcsebbek leszünk. Próbálunk tanulni olyan emberektől, akik jó példát mutattak, nyitottak a világra. Már sokan elmentek közülünk. Elengedtük őket, de tudjuk, hogy addig maradnak bennünk, amíg az ember él. Korszakaink vannak. Ezt a mai időszakot is szépen kell megélni, és méltósággal. Az utódok is meg fogják harcolni a magukét. Nem rakhatunk alájuk védőhálót. Meg kell tanulniuk, hogyan lehet a keskeny úton úgy végigmenni, hogy ne zuhanjanak le a szakadékba. Szeretjük őket. Példánkat követik. Szeretnek. - Öröm és boldogság születik...

Készülünk Karácsonyra

"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre!"

/József Attila, 1924/

(Facebook, M.S.)

 

-

csurdu - Balogh Márta