Gondolatok (9)

Mitől lesz kellemes egy találkozás? Ha a másik ember természetes öröme találkozik a tiéddel.

A lépcsőházunkban éppen összetalálkoztam egy férfival, aki

szentségelt, hogy nincs villany a lépcsőnél, pedig csak arról volt szó,

hogy rossz kapcsolót nyomott meg…

Rossz természetű? Igen, szekálja a másikat, észre sem veszi, hogy durván kritizál. Mit lehetne tenni? Aki közel áll hozzá, az nyesegetheti a felesleges (rossz) hajtásokat, idegesítő hajlamát.  Minél tanulékonyabb, minél figyelmesebb az illető, annál több kapcsolatot építhet, tarthat meg, és lassan finomodik a természete.

Ha az ember nem figyel, nem gondolkodik megfelelően, könnyen hülyét csinálhat magából. (Hány km volt az utad? Négyszáz km. Az nem lehet! Kiderült, hogy oda-vissza annyi.)

Képes volt veszekedni egy olyan emberrel, aki csak segíteni akart azzal, hogy figyelmeztette, hogy a döglött állat vonzza a döglegyeket, veszélyes a lakókra nézve.

A kislány a maga gömbölyűségével, fürtös, göndör hajával, szépséges arcával, úgy nézett ki, mint a régi festmények angyalai.

A kertes házak megvédik az embert a rossz szomszédoktól?

Az igazi mosoly és a vidámság is hiányozhat, ha sokáig elkerülnek bennünket az ilyen helyzetek.

Lehet, hogy gyerekkortól ismerünk valakit, de felnőtt korában már illik felnőttként kezelni…