Gondolatok

Rosszul értelmezte a helyzetet, így lemaradt a lehetőségről,

„Donal Noye, a kovács szerint, a Baratheon-ok: Robert volt a valódi acél. Stannis tiszta vas, fekete, kemény és erős, az igaz, de rideg és törékeny,

amilyenné a vas válik. Inkább törik, mintsem meghajlana. Renly meg, hát, ő réz, fényes és csillogó, jólesik ránézni, de végül rájössz, hogy mégsem ér annyit.” (George R. R. Martin: Királyok csatája 101. l.)

Stannis csak azért lett király (felháborította Renly, az öccse viselkedése), mert öccse megkoronáztatta magát, holott ő volt a jogos trónörökös?

Robb, a tizenöt éves király, nem hallgat az anyjára (Catelyn-re). Mégis Theon Greyjoy-t bízza meg egy nagyon fontos feladattal, pedig ennek a bizalomnak semmi más alapja nem volt, csak egy jókor jött szolgálat. Theon megmentette az  Robb öccsét, Bran-t, (habár a fiút ő hagyta egyedül, így miatta került bajba Robb öccse), ha más harcos hamarabb érkezik, akkor is megmenekült volna…Robb kecskére bízta a káposztát.

Mint az életben is (nemcsak az irodalomban), a szülő beszélhet a gyereknek, ha az nem érti meg, hogy valójában többről van szó, mint amennyit ő tud. Az idősebb emberek már több példát tudnak mondani a saját életükre vonatkozóan: párválasztás, tanulás, barátok, egyebek esetén is… Nem véletlenül mondják: bár hallgattam volna anyámra, apámra... 

Igaz, hogy évet zárunk, de nem mindegy, hogy hogyan. Aki jól búcsúztatja 2015-öt, az lehet, hogy előnyt élvez 2016-ban...