Gondolatok

Amilyen a szó, olyan az érzés?

Tudjuk, hogy az érzelmek törékenyek, mégsem tartunk edzéseket?

„A pesszimizmus forrása a kedélyállapot, az optimizmusé az akarat.” (Alain)

A Béke téren a virágágyásban rohangált egy erősebb testalkatú, körülbelül öt-hatéves korú kisfiú, aki a sapkájával csapkodta a virágokat, többen ránéztünk a fiatal, magas, vékony, helyes, szimpatikusnak látszó anyára, mire észrevette magát és rászólt a gyerekre, aki nem fogadott szót. Utánament megfogta a fiát és megszidta, de közben megsimogatta a fejét… Többször megismétlődött ez a jelenet. A gyerek ott folytatta a tevékenységét, ahol abbahagyta. Egy rendőr is rászólt, de nem volt hatása, mint a falra hányt borsó, lepörgött a gyerekről a beszéd, nem fogadott szót.  Végre megérkezett egy busz, az anya és a kisfia felszállt. – Egy pedagógussal beszélgettünk  a szemünk előtt zajlott pillanatképek, nevelési helyzet kapcsán. Az ilyen neveletlen gyerek az iskolában is így fog viselkedni, szófogadatlan lesz. A szülő nem tud ösztönösen és tudatosan nevelni? (A gyereknek éreznie kell a szülői „tartást”, különben mindent megenged magának bárkivel szemben.)

Amilyen a szülő, olyan a gyerek? Előfordulhat, visszaemlékezve: egy problémás gyerekre, a szülőt is behívattuk, amikor a szülő megjelent, már világos volt, hogy miért olyan a gyerek, amilyen (a szülővel is voltak gondok annak idején).

Elvesztetted, nem vigyáztál rá, most már mindig hiányozni fog, pótolhatatlan.