Gondolatok

Úgy gondolom, hogy az iskola jövője a számítógépes, programozott oktatás, mégpedig tudományonként, tantárgyanként. Elsődleges a számítógépes gyakorlat, használat, az önállóság, az egyéni, tanári jó

tervezés, szervezettség. Lehetnek önkéntes segítők, akiknek a középiskolában, az egyetemen vállalt önkéntes vagy kötelező segítő gyakorlatot  írtak elő, délután pedig akár a felsősök, szülők közül is lehetnek segítői a tanárnak. Vannak iskolák, ahol az alsósok a programozott oktatás gyakorlatát használják, ami lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek a saját ütemüknek megfelelően haladjanak, fejlődjenek. Magam is átéltem a programozott oktatás élményét, a számítógépes tanfolyamon. Mindenki megkapta a programcsomagot, és a saját ütemünk szerint haladhattunk. Ha jól megoldottuk a feladatot, ha jól válaszoltunk, mehettünk tovább, ha nem, akkor segítő feladatokat adott a program, és nagy élmény volt a jó megoldás és a továbblépés. –  A könyv tanít, nevel, szórakoztat, de az iskola feladata a programozott tudományok átadása, az oktatás.

 

„Akinek nem inge, ne vegye magára!” Vajon, tényleg ilyen egyszerű ez az egész?

Becsülöd őt? – Igen. – Azt hallottam, nem vagytok jóban. – Attól még becsülhetem.

Facebookon vagy képre, vagy szövegre, vagy éppen mindkettőre igent mondok, lájkolok, de olyan is előfordul, hogy nem reagálok.

A javaslat a döntésre nem mindig olyan, amilyet el lehetne fogadni. Több szempontból dönthetünk jól.

Nem vagyunk egyformák, ez mindig is így volt és így is lesz. Nem sorolom fel, hogy miben különbözhetünk egymástól. Kit ismerünk el, ki mit tesz, kivel tudunk egyetérteni, min múlhat? A gondolkodásunkon és az érzelmeinken.

Facebookon: Elkezdek olvasni egy cikket és teleszórják a lapot reklámmal, üzenetekkel, egyébbel, sőt még ingyenes teszttel is. Nem mindig van türelmem kivárni, hogy eltűnjenek a felesleges információk, átkapcsolok máshová, nem olvasom el a cikket sem, pedig a parazitákról szólt, amit egy orvos írt.