Gondolatok

Tévedéseinket próbáljuk elkendőzni, ha lehet, és legtöbbször méltánytalanság az ára.

A tartás egy olyan meggyőződésből fakad, ami az ember lényege. Ha meginog, küzdelemmel visszaszerezhető.

Mikszáth kutatott a régi

történetek után. Forrásai az újsághírek és egyebek, mint Jókainak is, így a meséibe, az írásaiba beleszőtte a valóságot, amely a képzelettel szárnyat kapott. Miért éppen Mikszáthot említem? Vele foglalkoztam az éjjel.

Ha belemész egy olyan vitába, amit a félreértés szült, meg a rosszindulat, sértegetnek és te udvarias vagy, leszívják az energiádat, abból él a másik. Mi a megoldás? Nem hagyod kibontakozni, kitérsz előle. Vereség? Igen, az övé.

A valóságból időnként kifutna az ember, de mi az, ami kifuttatja? A kétszínűség, a durvaság, a veszekedés, a csalás, az átverés, a tolvajlás, a rablás…

Ha a mosoly ösztönös, az jó, de többszöri felszólításra lehet, hogy kényszeredetté válhat.

Lehet, hogy nem nézed ki belőlem, de tudok olvasni a sorok mögött is.

Ha nem gondolod meg, hogy hogyan és mit felelsz, vagy éppen mit mondasz a másiknak, elfordulhat tőled. Minden elfordulásban van valami, amiről nem biztos, hogy tudunk.

Elképzelte, hogy a társaságban együtt lesz a barátnőjével, de nem úgy alakult. Egyedül érezte magát és belemenekült egy hozzá méltatlan kapcsolatba. – Vajon, hogyan dolgozza fel?

Ha még a szemünknek sem hihetünk, akkor hogyan élhetünk?