Gondolatok

Költő vagy! – mondta valaki, de nem fogtam fel, mire jó ez a felkiáltás-felszólítás, pedig tudhatnám, hogy milyen nap van ma, mégsem tudom. Költészet napja: április 11. Áldott József Attila biztosan zokon venné, hogy ezt a jeles napot nem emeltem ki a naptáramból,

hiszen az ő születése napján megemlékezünk költőinkről, éltetjük a lírát, a verset. Miért a tegnapi lírámat választottam? Szeretem Adyt, József Attilát, Csokonait, Weöres Sándort, Tóth Árpádot, Nagy Lászlót, Radnótit és még sorolhatnám a költőket, akiket tisztelek és kedvelek, de ebben a pillanatban nem tudnék választani... ha mégis megteszem, akkor a Rejtelmek című verset írom iide, erre a lapra.

Csurdu: Élesztő

Élesztem szóval,

bizalommal.

Élesztem jóval,

nyugalommal,

Élesztem szívvel 

hatalommal.

Élesztem, mert

jó, ha van.

 

József Attila: Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

 

A lépcsőházban egy olyan asszonnyal találkoztam, akit ritkán látok. Nagyon furcsa volt a viselkedése, mintha tudott volna valami olyasmit, ami bűntudattal tölti el velem szemben. – Az is lehet, hogy nem erről van szó, hanem valami egészen másról…

Az egyik ismerősömet kirabolták. Tudta, hogy ki volt a ludas, a tettes, de nem jelentette fel. Elhatározta, hogy kriminológiával is megfűszerezi a tudását.

A tolvaj, a rabló általában alattomos, becsületes embernek látszik, pedig nem az. Megjárhatod, ha ilyen ember kerül melléd. Hogyan lehet kiismerni? Ha elgondolkodsz a szavain, a viselkedésén, a furcsa jelenségeken, amit tapasztaltál vele kapcsolatban, a zsigeri rezgéseken, a hetedik érzéked jelezhet, átlátsz rajta, ellenőrzöd.

 

Hozzászólás - Baranyi Ferenc

CSOCSOSZÁN EZERKILENCVENÖT NAPJA

Kincses Veronikának

Mióta elment a hajó:
nem tudom, miért kék a tenger.

Csak azt tudom,
hogy nemcsak körülölel,
de hurkol is
a cseresznyevirág illatú csönd.
Csak azt tudom,
hogy az alkonyat
nem rózsaszirmok színét idézi többé,
hanem a kihúnyó tűz
megbicsakló pirosát.
Csak azt tudom,
hogy nem csupán távoli rizsföldek
fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
de vöröskövű sivatagok
mérgező porát is.
Csak azt tudom,
hogy házacskám bambuszfalának résein át
szobámba szivárog a szorongás huzata,
amely most csak halaványra lehel,
de a lelket is kiveheti belőlem
egy napon.

Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
Azt már nem tudom.

Baranyi Ferenc

-

csurdu - Balogh Márta