Gondolatok (16)

Fölülmúlta mindazt, amit tudtak róla.

Min tűnődünk, mit adunk át, mit veszünk át?  Meghatározza jellemünk.

Legyőzheti a külső a belsőt?  

Kereste a génjeiben élő forrásokat.

 Fogódzók mindig vannak?  

Téved, ha azt hisz, hogy biztosan tudja. 

Többször érezheti az ember, hogy bilincsbe verték, megfosztották olyasmitől, amire régóta vágyott...és nem tudott szabadulni a negatív gondolatoktól... Megbilincseltek és kifosztottak. / Megkötöztem gondolataimat./ Nem éreztem semmi mást, / Csak mérhetetlen csalódást.

Van, aki győzelemként éli meg azt is, amit inkább mások jó szándéka adott neki, vagy éppen a kegyelem.

Hogy újnak mit gondolunk - a korunkon, a műveltségünkön is múlik.

Az éjszakába hullt a nap, és nyomában ott fészkelődött sok ezer csillag.

Mindig ilyen volt, nem kell rajta fennakadni. Pedig én fennakadok rajta,ki is nyilvánítom.

Ha senki sem mondja meg neki, hogy nem jó az, amit csinál, honnan tudná.

Szókratész figyelmeztette ifjú barátját, hogy nem tud mindenki mosolyogni... Pedig nem ártana, ha a jót őriznénk magunkban és nem a rosszat.  

Pezsgett az élet... tetszett neki.

Senki sem férkőzhet közel hozzá, csak a halak, meg a gondolatok.  

Az öröm befészkelte magát minden apró sejtjébe, így a lélek meg az egész test megnyugvást talál.