Gondolatok

A „Tükörlabirintus” című könyvem versgyűjtemény, a „Szilánkok” pedig prózagyűjtemény. Az új könyv formai felépítése, betűképe hasonló a Tükörlabirintushoz, de a szerkesztési elvek egészen mások. „Életképek,

pillanatképek” gyerekekről: Hogyan nevelődhet egy magyar kisfiú, ezt látjuk a Bencus történetekben, a humor sem hiányzik. A gyerekek között: vetélkedő; verstanulás, táncjáték; mesevilág, szamarakkal; apu; a természet; Janika; „Lili – ropke lepke röptetője” mondóka pedig a gyerekvilág általában, megerősíti az életképeket, a gyerekvilág képeit. – „Életképek, pillanatképek” felnőttekről: sokszínű a világ, bármi megtörténhet az emberrel; lehet öröm az együttműködés, a találkozás, a séta… okozhat gyötrelmet is egy találkozás; balesetet szenvedhetünk; akadályozhatják a munkánkat; veszekedhetünk; meglophatnak, rabolhatnak… Néhány lírai szösszenet oldja a próza feszültségét.

– A könyv további fejezetei: „Mozaikok; Szellemidézés; Barátság – szerelem; Emberképek; Természet – univerzum”

A z „Életképek – pillanatképek” fejezet is széles skálájú, a „Mozaikok” könyvrész mégis többnek mondható. Rövidebb és hosszabb asszociációk, szösszenetek arról tanúskodnak, hogy mi foglalkoztatja a szerzőt, miről gondolkodik.

Létezik a tudás fája, és kinek termett valójában… Az igaz barátból, Zsibiből is csak egy volt. Hogyan éled meg egy apa elvesztését?

Mivel ébredsz, mivel alszol el? „Önazonosság; Mások, de nem mások; Csalódás; Hatások; Legyen olyan fa; Jó, hogy vagy; Kötés-oldás; Elvesznek a tehetségek…” A lírai szösszenetek ebben a fejezetben  az érzelmi-tudati képhatások.

„Szellemidézés” fejezete közelebb áll hozzám. Olyan kérdéseket boncolgat, mint: a világtérkép, nemzetsors; minden elmúlik egyszer; aki megéli a nagyságot: Zsibi;

„Mit hoz a nap? Ki tudja azt?”

A két allegória: „Zümmögők”, „A hóember lét”.    "Állítólag: Mint ahogy a szél beszél, úgy ment el”

„Az ember és a tudás: A tudás több mint információ…” 

„Faág hajlong a szélnek, de a törzs meg se rezzen, ha moccanna, akkor ő Szilszakáll lenne az entektől.”

 „Mélyhegedű” és a „Legyek a Tied is” lírai szösszenet nyitja és zárja ezt a fejezetet.

„Barátság – szerelem” ez egy olyan fejezet, amelyben legalább annyi a líra, mint a próza. A szerelmi líra mellett kimondja a szerző: „Jó, hogy a barátom vagy.” Ez a próza éppen akkor született meg, amikor az író vágyott az igazi barátságra. „Rajongtam a két bátyámért” próza arról beszél, hogy nemcsak színészekért, énekesekért lehet rajongani, hanem testvérekért is. „Mi a szeretet?” Többféleképpen is megfogalmazódik a fejezetben.

„Emberképek”, ami a legközelebb áll hozzám. „Minden út” és a „Hogy mersz…” lírai szösszenet nyitja és zárja a fejezetet. Kiemelem „Halhatatlan” című írást, hiszen egy drága személyről íródott, aki a szerző egyik sógornője, de bárkinek a rokona tudott lenni, Minden karakterben lehet valami drámai: „Valaki közülünk”, „Embervilág”, „Vereség”. Elégedetlen, éretlen: „Vajon, könnyű győzni?” Lehet győztes, lehet vesztes az ember, mindenképpen figyelemre méltó. „Te is fontos vagy”, „Meztelenek”, „Élnek vagy konganak a szavak”... Ők olyan emberek, akik köztünk járnak, ismerősök lehetnek.

„Természet – univerzum” egy újabb fejezete a könyvnek. A természet, az univerzum ragyogását emelem ki: „Fények –  csillagok”, „Szállj ezüst, szállj arany!” „Tavaszköszöntő”, „Festi magát az ég”, „Fütyörke”.  Megtalálható a negatívum is: „S.O.S”.;  „A lázadó Föld”; „A Föld árnyéka”, „Delfin”. Hogyan váltakoznak az évszakok? A természet jótékony hatását különösen a napfény és a fák sugározzák. – A természet változásai a szemünk előtt játszódnak le.

 

 

Eötvös József vallomása

Eötvös József vallomása "A falu jegyzője" regényéről, az egyik kedvenc könyvemről: „Történetem végéhez értem. Isten veletek, olvasóim! Ha vannak köztetek, kik elbeszélésem mindennapiságán megbotránkoztak, s tartózkodás nélkül kimondják: hogy hacsak akarnának, sokkal szebb könyvet írhatnának - legyetek meggyőződve, nem rendkívüli, de való dolgokat akartam elmondani. Ha nehányan a nyíltságot rosszalljátok, mellyel honi állapotaink árnyoldalairól szóltam, higgyétek el, ha nem volnék meggyőződve, hogy ez állapotok megváltoztatása tőlünk függ, inkább fényoldalainkat kerestem volna föl, hogy titeket s enmagamat nyájas csalódásokkal vigasztaljam. Ha a képet, melyet előtökbe állítottam, valótlannak tartjátok, győzzetek meg, hogy mind e dolgok, melyekről szóltam, ha nem is egy megyének szűk határai között, de hogy nem történhetnek, hogy nem történnek hazánkban, s áldani foglak e meggyőződésért; valamint legforróbb óhajtásom az, hogy e regény minél előbb valószínűtlenné váljék. Nem mulatni, használni akartam; ha törekvésem nem volt sikertelen, más dicsőséget nem kívánok fáradságomért." 

-

csurdu - Balogh Márta