Gondolatok

Mindenkit érzékelt, pedig még a nevüket sem tudta, mégis úgy járt-kelt az emberek között, mintha ismerné őket.

Hogy neveljem, hogy szeressem?

Nem lehet mindent ráhagyni egy gyerekre sem. A nevelődés során tanulja meg, hogy mi a jó, mi a rossz; mit szabad, mit nem; mit lehet és mit nem. – Ha senki sem szól a gyerekre (mit csinálsz?), honnan tudná, hogy helytelen, amit tesz.

Hogyan élik meg egy-egy szülő elvesztését a családban? Nehéz szavakba foglalni. Ha nagyobbak már a gyerekek, akkor hamarabb önállósulnak, két lábon állnak a földön, nincs meg a teljes védőháló, csak az, amit maguk teremtenek maguknak, ha van bennük elég erő. – Vajon, hogyan boldogulnak az életben; kiben bízhatnak; összetartó a rokonság?

Nagyon sok filmet nézel, lehet, hogy a mániád lett? – Ma még egyet sem néztem – felelte.

Dobd ki, mint a szemetet, ne bántsa a szellemed!

Mikor hasonlíthatnak az emberek? Ha egy élettérbe kerülnek. Miben hasonlóak? Egy élettérben élnek.   

Hasznot húzott abból, ami a tiéd; úgy használta a tiédet, mintha az övé lett volna? Igen, erről van szó.

Visszatérő jelenség a nő és férfi kapcsolatokban, hogy nehéz kivárni a közös akaratot. Hányszor meg hányszor közbejöhet valami, ami elrontja a pillanatot.

Ami megtörtént, amit veled tettek a hátad mögött, azon már nem lehet változtatni. Azon viszont felülemelkedhetsz, ami mostanában történik veled, amiben most vagy benne, formálni tudod a helyzetedet, ami rajtad is múlik.

Elkeseredhet az ember, ami egy olyan állapot, amit meg is tudunk érteni, és bárkivel megeshet.