Gondolatok

Itt is kosár, ott is egy… A buszmegállóban egy feltűnően magas férfi tollászkodott az emberek között. Tetszett neki egy asszony, aki éppen kifelé lépett az ajtón, és ő is ment utána. Hiába szólongatta, kosarat kapott.

– A másik oldalon pedig egy nő kapott kosarat egy férfitől.

Kati néni horvátul és magyarul beszél. A férjével öt gyereket neveltek, hármat szült és kettőt vállalt nevelőszülőként. A vendéglátóiparban pincérnőként dolgozott, de előfordult, hogy meghívták szakácsnak is. Híres volt a töltött káposztája és töltött paprikája. Otthon is szeret sütni-főzni. a mai napig is. – Felkérték, hogy írjon a horvát szokásokról. Megörökítette szívesen, mégpedig egy kis füzetet írt tele, ami örök érték marad. Betöltötte a kilencven évet. – Isten éltesse sokáig, Kati nénit!

Jolánka néni nyolcvanas éveit éli, stroke-t kapott, szépen gyógyul. Óvónő volt. Megmaradt a felsőtest szép tartása, a helyes karmozgás, a kézfej kecsessége. – Vajon, miből merít erőt otthon? Szeret olvasni és rejtvényt fejt.

Hogyan érzek és gondolkodom a rokonaimmal, barátaimmal kapcsolatban? – Ne görcsölj miattam, hogy velem mi lesz! Nekem az a fontos, hogy te megtaláld a helyed, meg a boldogságodat valakiben-valamiben. Meg is mondom mindegyiknek.

„Gonosz voltam a gyerekekhez, a férfiakat szerettem” – egy haldokló asszony megrendítő vallomása.