Gondolatok

A szépirodalomban, a gondolatokban nem a logika az elsődleges, hanem az az élmény, az az érzés, ami arra sarkall, hogy elgondolkodjunk a szövegen. Példaként: Ki a lelki társunk? Akit sosem veszíthetünk el, örökre bennünk él.–  Én voltam

a lelki társad, ma sem vagyok más.

Küldjünk csomagot! Jaj, ne, mondanám, de Lili az ellenkezőjét állítja: csomagolunk és kész. Könnyen beszél Lili, úgy szokott könyvet csomagolni, hogy csak a nagy felület van takarva, és nyitott a két oldala, nem kell a sarkokat bezárni. Belenyugodtam a csomagolásba, de kicseleztem Lilit, dobozba tettem a könyveket. Elvittük a postára a csomagot, leragasztották és ott címkét is raktak a dobozra, nem kellett írogatnom. – Vajon, hányan éljük meg azt, hogy segítenek nekünk, ha szükség van rá.

Szükségem lett volna a széles ragasztószalagomra, hogy a csomagot leragasszam, valamint a metszőollómra, de mindegyiknek hűlt helye van. Mindig az Ufókra fogom, ha eltűnik valami.

Rablás-lopásmizéria? Igen, akármilyen felfoghatatlan, de létezik, hogy a rablott holmik között még az alsóneműnk is helyet kapott.

Az irodalmi nyelv olyan kifejezési forma, amivel már gyermekkortól ismerkedünk, mégpedig úgy, hogy otthon anya és apa mesél, az óvodában pedig az óvónő is, a kicsik pedig még az iskolában is sok mesét hallgatnak, olvasnak és ezek után a felső tagozatban számtalan magyar íróról és költőről és néhány külföldi íróról és költőről tanulhatnak. Középiskolában nemcsak a magyar irodalommal foglalkoznak, hanem a világirodalommal is. Felnőtt korban pedig mindenki azt olvas, amihez hozzájut. – Miért hangsúlyozom az irodalmi nyelvet, az olvasást? Aki többet olvas, az szebben és jobban tudja kifejezni magát. A kevés időt mindenki ügy osztja be, ahogy akarja, napi egy órát biztosan eltölthetünk olvasással.