Gondolatok

Rosszul eshet bármi, ha akkor történik, amikor nem számítunk rá vagy másra számítunk.

Olyan jogosítványokat ad magának, ami egy bűnöző gondolkodására vall. Rombolja a másik ember élőhelyét, hogy a magáét megerősítse.

Az autizmus ma már egyre több publicitást kap. Az autisták gondolkodásának megismerése, megértése pedig arra jó, hogy akit lehet, támogassunk, hogy elérhesse a célját és olyan helyre kerüljön, ahol megfizetik, jól érzi magát. Az érettségizett autista olyan energiák birtokában van, amit egy állatkert, egy alkotóműhely – ahol a tagok utaznak, fotóznak, zenélnek, rajzolnak –  nagyon jól tudna hasznosítani, hiszen az átlagosnál sokkal nagyobb a tudásuk, az érzékenységük… Akik nem autisták, átlagemberek, azok jobban tudnak önerőből boldogulni, ha akarnak. – Miért foglalkozom az autistákkal? A családunkban is vannak autisták, akiket féltek, és nem mindegy, hogy milyen a jövőjük lesz.

Van olyan álma, ami még nem valósult meg? – kérdezte Pór Attila a zenei élet egyik kiválóságától, mégpedig Horváth Charlie-tól. – „Világsztár akartam lenni. Énekeltem világsztárokkal egy színpadon, és bátran mondhatom, hogy nem tudtak annyit, mint én. De ez nem úgy működik, hogy szól a dalod a rádióban, és világsztár leszel. Ez biznisz.  A világ legnagyobb arénájában is felléphet bárki, ha kifizeti a bérleti díjat, Nem a tehetség számít, hanem a pénz.. Ha az ország egy kicsit is támogatta volna a zenekarokat, akkor több világsztárunk lenne, de itthon még a zenészek is irigyek voltak egymásra. Azért kellett kimennem tizenöt évre külföldre. – P. A.: Szíve szerint mit változtatna a világon?  H. C.: Hogy tegyük félre a hülyeségeket, ne hulljon a világ ezerfelé. Mert, ami ma megy, hogy mindenki utálja a szomszédját, már betegség.” = Nők Lapja, 2018. 25. szám) – Az irigység lehet olyan érzés, ami arra sarkall, hogy megmutasd te is, amit tudsz, éppen annyit, mint az, aki sikerre vitt valamit. Az irigység azonban általában negatív érzés, irigyled azt, amit a másik ember megteremtett. – A szomszédságra pedig Arany János Fülemüle című műve ad olyan választ, amely megvilágítja a tényeket.

A szemtelenség kihozza az embert a sodrából. Hová lesz a bölcsesség? Elillan. Mérgesen pedig nem nagyon lehet figyelni még az örömtáncra sem, és idő kell ahhoz, hogy a feszültség feloldódjon.