Gondolatok

2018. június 16-án csak a tánc volt, ami összehozott minket, mégpedig a dunaújvárosi egyetemen, a Szenior Örömtánc Találkozóra. Vajon mind eljöttek a csapatok, Pécsről, Szekszárdról, Paksról, Székesfehérvárról,

Kulcsról, Rácalmásról, Várdombról, Mezőfalváról, Dunaújvárosból? Valószínű. A táncmozgás eleve energiát adhat, és ráadásul a sokaságban született egyéb energiák is összeadódtak. Betöltöttük a tornatermet. Táncra perdült a lábunk, szinte abba sem akartuk hagyni, még egy kis szünetre sem. A szünet után pedig már egy összeszokott sokaság ropta a táncot, úgy táncoltunk, mintha mindig egy csapatba tartoztunk volna. – Vajon, hogyan érezték magukat azok, akik más városokból jöttek Dunaújvárosba, hogy itt táncoljanak másokkal együtt?

Ki él vissza egy adott helyzettel? Aki megfeledkezik arról, hogy a tettek következménnyel járnak.

Szétosztotta a nyereséget a dolgozók között, mégis magára maradt a választáskor. Hogy történhetett ez?