Gondolatok

Találkozhattam Szabó T. Annával, az író- és költővel, akit most láttam először. Magabiztosnak látszó, kellemes megjelenésű hölgy. Hosszú, majdnem derékig érő, barna haját lófarokba kötötte,  és piros blúzt vett fel,

hozzá pedig nyakéket. Nem sokat tudtam róla. Néhány írását már olvastam. Adta magát, azt is elmondta, ahogyan ő érez és lát. Mit lát? Az érintéseket. Babakorban látszik igazán, az érintés ösztönösen él. Egy anya különösen megéli ezt a gyermekével. – Elárulta, hogy Weöres Sándor és a versei nagyon közel állnak hozzá, külföldön vagy más idegen nyelvkörnyezetben, alkalmakkor a Galagonyát szokta elmondani a közönségének. Károlyi Amyt, a feleséget is nagy költőnek tartja. Beszélt arról az alkotói folyamatról, amiben ő él. Ha ő dolgozik, ír , lehet az is,  az egyik gyerek mellette áll, gitárral a kezében harsog, a másik pedig szaladgál körülötte… Megértjük, ezt az alkotói folyamatot, amiben ő él? Szemléltette. Juhász Ferenc versbeszédei is inspirálták az egyik munkájában… Nemes Nagy Ágnest is kiemelte forrásként. Pirongott, hiszen magyar-angol szakos középiskolai tanár lévén, véget nem érőn sorolhatná azokat az írókat, akik megérintették őt. – Ha meghallgathatunk egy-egy írót és másokat is, megéljük azt, hogy egy kicsit többet és másként látunk, mint korábban.

„A daruból lánnyá változó Tori és a juhászfiú szerelme őszinte, szoros kötelék, de Tátosnak meg kell tanulnia, hogy Tori művészete magányt kíván. Amikor fest, szerelme sem láthatja.

Szomorú és lázadó mese. A női szabadságról szól. Egy nőnek még mindig nehezebben nézik el, ha magányra vágyik, elvonul – mondta az írónő Georgia O’Keeffe-re, az amerikai modernizmus kiemelkedő alakjára utalva, aki alkotóként vállalta ezt a kivonulást, és elment festeni az új-mexikói sivatagos tájra.

Az első szerelem nyomot hagy az ember életében, de általában nem tart ki. Nálam megmaradt, de mégis tudni kell naponta elengedni a másikat. Táltosnak is rá kell jönnie erre. A szeretet erős kötés, de kötelék is. Sokszor annyira fájdalmas, hogy menekülni szeretnénk a szorításából. – Meg akarjuk tudni, hogy kik vagyunk, de ez egyedül nagyon nehéz. A szerelemben feloldódni a legjobb – de elengedni magunkat legalább olyan nehéz és szép, mint elengedni a másikat.” (Részlet Szabó T. Anna Kyoko-val  készült interjúból,amely a „Senki madara” című kisregénye után jelent meg.)

Biztos, hogy emlékezetes marad SZ. T. Annával a találkozás, sikerült hazafelé bőrig áznunk a felhőszakadásban, mégsem bántuk. Végre kapott elegendő esőt a szomjazó föld. – Ha viszont minden nap esne, az már túl sok lenne.