Gondolatok

Mai csemege: Meglepett, hogy a "Nyugdíjintézettől" pénzt kaptam a napokban, és ma levelet is hozott a postás, ami nagy örömöt okozott, hogy nem téves a juttatás, eloszlottak a kétségeim.  Az Állami Kincstár is teszi

a dolgát, megindokolta a pénzosztást: nem került bizonylatolásra az utolsó évem tíz hónapjának jövedelme, amikor még aktívan dolgoztam. – Eddig is bíztam az emberekben, most pedig még inkább megerősödött bennem, hogy jóra fordulhatnak a dolgok.

„A címkézés olyan szó, ami valahol éppen (mindig) a skatulyázást, a primitívvé fokozást is jelenti.”

Aggódás: Egészen fiatal, nem igényli a nagyobb társaságot, nem dolgozik közösségben, nem jár sehová, akkor hol fogja megtalálni a párját?

Bencust keveset látom azóta, amióta óvodába jár. Azt is mondhatnám, hogy miután megszületett az öccse is, idestova nyolc hónapja, kevesebbet találkozunk. A jövő hónapban tölti be az ötödik évét, ötesztendős, ötéves lesz. Magas termetű, vékony és izmos, jó kötésű fiú. Meglátszik rajta, hogy szeret futkosni, megfelelően motivált, mozgékony gyermek. Szülei azt szeretnék, hogy maradjon tovább az óvodában, hogy többet mozoghasson és játsszon, amit az iskolában már nem tehet meg szabadon. Azt látom, hogy a kockákból úgy épít, hogy a városban mindenféle autó jön-megy, közlekedik. Vannak kapuk, átjárók és alagutak. Ferde tornyot alkot jó magasat, hogy élvezet legyen fölrakni és ledönteni. Ki a legjobb partnere? A mami, akinek szinte a ”gyógyszere” a Bencus unokája. Vele töltött legtöbb időt, de a többi unoka is közel áll a szívéhez, szívesen foglalkozik velük. – Minden nagymama más, nem tehetünk egyenlőségi jelet közéjük, csak azért, mert van ilyen mami-szerep.

Gondolunk egymásra… Láttam őt, ahogy leszállt a buszról, nevetett, jó kedve volt. Örültem neki, hogy vannak ilyen pillanatai.