Gondolatok

Az életben az is jó, hogy látom felnőni azokat, akiket szeretek – mondta egy jó ismerősöm.

Simogatós telefont kaptam, örököltem. Tanulom a használatát, próbálgatom, de ma is megtréfált, azt sem tudtam kit hívott,

mert elsötétül a képernyő híváskor. Rákérdeztem a felhívottra és kiderült, hogy az unokahúgom az. Szabadkoztam a zavarásért, mondtam, hogy új a telefonom és időnként önállósítja magát. – Igaz, hogy a telefon nem új, de nekem az.

Ismerek olyan embert, aki tehetséges a maga nemében, mégis többször kihívja maga ellen a sorsot. Képes arra, hogy ellenkezőjét tegye annak, amit a másik ember képvisel, még akkor is, ha az jó. Miért is? Csak azért is!

Előfordult, hogy egy gyapjú kabátot elvállaltak festésre, és tönkre tették az anyagot, hordhatatlan lett. - Kártalanítottak?

Mit tettél? Fertőtlenítettem a ruhát, valószínű, hogy nem öblítettem ki rendesen. Mutasd! Elvesztette az eredeti színét, megkopott.  – Ha kombinálod olyan anyaggal, aminél nem a szín, hanem a forma az elsődleges, akkor új ruhád lesz.