Gondolatok

Ha szeretsz valakivel lenni, akkor hiányzik, ha nem tudtok találkozni. Nehezen indultam el egyedül az Örömtáncra, megszoktam, hogy mindig ketten megyünk. A tánc azonban meghozta a kedvem, igyekeztem összeszedni magam, hogy helyette is ropjam

, ezt az „utasítást” kaptam. – Remélem, hogy legközelebb már teljes lesz a csapat!

A tánc után nem akartam busszal menni. Tébláboltam a művelődési ház épülete mellett, majd az egyik örömtáncos társamhoz csatlakoztam, váltottunk néhány szót, majd együtt folytattuk az utat. Miről esett szó? Csak ismerkedtünk amolyan nyugdíjas módon. Menet közben felcsöngettünk egy közös ismerőshöz, kollégához, aki két műtéten is átesett mostanában és üdvözöltük őt, örült nekünk. integetett  az ablakból.  Sétáltunk hazafelé, mindig ott, ahol sok a fa és a bokor, de megnéztünk néhány szép kirakatot is, valamint utunkba került egy-két „vendéglő” is, de nem csábultunk el. A séta is a végére ért, – Nem gondoltam volna, hogy még sétálni is fogok a tánc után.

Nálunk a szülők és nagyszülők vállalkozók voltak, a gyerekek, az unokák viszont alkalmazottak lettek. – Hogyan lesz tovább?

Aki elveszíti a józan gondolkodását, az olyat is megtesz, amit nem kellett volna. Lehet ez olyan viselkedés, amivel önmagának tesz rosszat, de olyan is lehet, amivel másokat hoz kellemetlen helyzetbe, sőt olyan is lehet, hogy mindannyian megsérülnek, ő maga is, meg a többiek is.

A kislánynak olyan adottságai voltak, hogy a fiúk is elismerték vezérnek. Mi lett vele felnőtt korára? Folyamatosan képezte magát, megőrizte elsőbbségét, vezérségét. Szolgálta azt a közösséget, ahol élt. – Vajon, hány ilyen példa van a környezetünkben?

Természetes férfi mentalitás, hogy meglegyen az önállósága, szabadsága, és minél nagyobb tere legyen.